Julia

Na ebbe már én is beszállok. Egyrészt, Julia Roberts nekem sem tetszik, de ez mindenkinek a saját baja, tudom hogy csomó embernek nem tetszenek a nekem tetsző nők, pont ezért.

Másrészt ennél nagyobb hülyeséget, mint hogy ő lenne a legolcsóbb, szerintem nem is nagyon mondhatna ember, lévén hogy ez a spiné Hollywood legjobban kereső színésznője, de legalábbis az elmúlt években benne volt a top3-ban.
Azzal én is egyetértek, hogy van nem kevés olyan ember, akik csakazértis alapon szembeszegülnek az átlagemberek által kedvelt dolgokkal. Amikor valaki azt mondja, hogy nem szereti a nyarat és a napsütést, vagy egyébként jól összerakott slágerekre mondja hogy szar, csak azért, mert sok embernek tetszik. És ezzel legtöbb esetben nincs is baj, mert ha mindenki mindenről ugyanazt gondolná, akkor szar lenne, de ezzel is könnyű túlzásokba esni, és az inkább gáz, ha valaki tényleg csak azért mond ellent mindenki másnak, hogy ellent mondjon. És igen, Koppány is erősen hajlamos arra, ahogy Levente is, amit biztosan megcsináltam én is párszor, hogy az általánossal ellentétes véleményt formál meg dolgokról, csak azért, hogy ellentétes legyen, hogy azáltal legyen menő, hogy ő nem menő akar lenni mint mindenki más, hanem képes az árral szemben úszni. Mert az kúl.Máig meg vagyok győződve róla, hogy Dénes csak azért hordott egy időben atlétát a pólója alatt, hogy a nemmenősége által legyen mégiscsak menő.

Ellentételezésül azonban fontos megjegyezni, hogy ebben a Julia Roberts ügyben Balázs valószínűleg titokban, de pont ezt csinálta, mivel megtehette volna, ha neki tetszik a nő, hogy magában lehülyézi azt, akinek nem, és továbblép, de ő meg akarta mondani, és nem hiszem hogy azért, mert annyira szereti, hanem azért, hogy belekössön egy olyan dologba, ami nem mondható az élete sarkallatos pontjának, de azért jól esik néha megmondani mindenkinek hogy nincs igazatok, mert nekem van. Más kérdés, ha ezt egy olyan témában teszi, ami pont erről szól, így nekem viccesen veszi ki magát.

Összegzésül elmondható, hogy mindenki téved, egyedül nekem van igazam, mert ilyen marha okos bejegyzésekre vagyok képes pékeskedés után is. Köszönöm a tapsot, köszönöm, viszont látásra következő előadás időpontjában.

Addig is, mindenki aludjon fekve, ne igyon mosatlan gyümölcslevet és ne vegyen az Auchanban zsemlét, ha jót akar magának.

Mennyi az idő most?
10.42. Fogadjunk, hogy sokkal hamarabb befejezem, mint Koppány!

Milyen az idő odakint?
Ködös, nyálas, szeles, összességében bájos, kedélyes. Amikor az embernek felkelni sincs kedve.

Örülsz, hogy ősz van? Miért?
Igen, mert menő egy barátságtalan évszakra azt mondani, hogy az a kedvencem. Meg ősszel van a szülinapom.

Várod a telet? Miért?
A tél nem kúl. A szünet, ami jó benne, de most már ahelyett is vizsgaidőszak van. :(

Sorold fel a számodra 10 legcukibb, legaranyosabb, legtehetségesebb, vagy számodra legfontosabb ismert srácot! =P
Ha most erre válaszolnék, sok év kemény munkája menne kárba, hogy a nemi identitásomat bizonyítsam a világ előtt.

Sorold fel az 5 kedvenc zenekarod, előadód! Fontossági sorrend szerint!
U2, Muse, The Killers, Phil Collins/Genesis, Nickelback. De igazából minden hónapban más az első kettő kivételével.

Van példaképed? Ha van,ki az és miért?
Jézus Kristóf, Ady Ede és Média Márk...

Mit hallgatsz most?
Tommy Emmanuelt. Valamit tud.

Ha ránézel a faladra, milyen képet vagy posztert látsz meg először?
Van egy marha impresszionista, tíz perc alatt összehozott kréta-tájképem Kittitől, de igazából a felette lévő NG világtérkép a domináns. Mondjuk talán mert tízszer akkora.


Mit ettél utoljára?
Csokit. Még szép. Előtte este tejszínhabot. Gesztenyepürével.

Mit ittál utoljára?
Vizet. Szirmabesenyői, csap. Nyilván az emeleti fürdőszobából only.

Milyen alkoholt ittál utoljára, és mikor?
Pfejj, kókuszos vodkát, öcsém! Már megvan egy hete, de még mindig kiráz a hideg tőle.

Mikor és hol voltál utoljára külföldön?
Ugyanakkor egy hete. Szlovákiában. Nagy lábon élünk, mit mondhatnék.

Mit vettél utoljára és mennyibe került?
Gyros tálat ásványvízzel. 640.-

Mi van most rajtad?
Jáccósruha, szőr és a jövő heti három zhra való tanulás helyett ilyen hülyeségekkel való foglalkozás bűntudata.

Miért az a kedvenc kajád, ami? És mi az egyébként?
Mert kiskoromban csomószor ehettem belőe és csupa jó emlék fűződik hozzá. A nagyi-féle sültkrumpli, természetesen. Anya már egész korrektül tudja csinálni, de még mindig csak 10/9.

Az általánost vagy a középsulit bírtad jobban?
Az általános könnyű volt, én voltam a legnagyobb agy, viszont csak 4 évig tartott. A középsuli sokkal nehezebb volt, de hasznosabb. És lelkileg is sokkal többet adott, minekutána itt lettem szerelmes, és itt lett olyan legjobbarátom, akit nem utáltam a vele töltött idő felében, ami viszont általánosban így volt.

Milyen nyelven beszélsz? Vagy melyiket tanulod, tanultad és melyiket szeretnéd majd a későbbiekben megtanulni, vagy melyik az amelyik nagyon tetszik?
Többnyire magyarul. Tanultam angol és franciát és latint és 45 percig oroszt. Egyszer szeretnék portugálul és litvánul is, a tankönyvek már megvannak. De nagyon tetszik a kanadai akcentussal beszélt angol is.

Szoktál kávézni?
Faszt. Mármint nem szoktam.

Mi az, amit mindennap csinálsz? (persze az emberi szükségleteken kívül? XD)
Az elszontyolodás emberi szükséglet? Ha igen, akkor zenét hallgatok. 
Nem értem, mi olyan marha vicces, hogy XD-t kell rakni...

Ha lenne rá lehetőséged, kiköltöznél örökre külföldre?
Attól függ, hogy alakulna az életem, és főleg, kivel alakulna úgy. Belefér.

Ha egy mondattal kéne bemutatnod magad, sikerülne? Ha igen, akkor mi lenne az az egy mondat?
Nem.

Voltál már olyan halálközeli állapotban, hogy lepergett előtted az életed?
Voltam halálközeli állapotban, nem is egyszer, de semmi nem pergett le. Mondjuk amikor bebasztam a fejem a sínbe osztálykiránduláson, a fejembe villant, hogy ezt elbasztam.

Ájultál már el?
Múlt héten volt valami, de nem tudom, hogy az volt-e. Egyébként természetesen a fiúk nem ájulnak el, ahogy nem is sírnak és nem is fáj nekik semmi. Ezt tanúsíthatom.

Volt már bármilyen rohamod?
Amikor Adj király katonát! játszottunk, egész sok.

Volt már valami súlyos betegséged, ami miatt kórházba szállítottak?
Mentem magamtól. Szirénázós mentőben még nem ültem, de egyszer ki akarom próbálni. Ha nem mentővel, akkor tűzoltóautóval.


Ha kéne választanod egy sportot, akkor mit választanál?
Kéne? Biztos?
Box. Az kemény.

Ha muszáj lenne hangszeren játszanod, melyiket választanád?
Ha nem lenne muszáj, de tehetségem lenne egy csepp legalább, akkor bármin. Zongorán leginkább. Vagy pánsípon. Vagy kétfenekű dobon, hehe, érted...

Láttál már hullócsillagot? Esetleg kívántál akkor? Beteljesült?
Igen, igen, lófaszt.

Harapott már meg kutya?
Igen, hogy rohadjon meg. El is lett altatva. Meg is sirattam. Rossz volt.

Kutyaharapás vagy pókcsípés?
Ennél hülyébb kérdés szerintem nincs ebben a sorban.

Epres puding vagy vaníliás?
Csokis. Vagy puncs. A fentiek közül vaníliás. Csokissal.

Rizs vagy krumpli?
Krumpli, természetes. Bárki megmondhatja.
Koppány, a keményítő mi a franc, ha nem szénhidrát?

Fóka vagy pingvin?
Fóka. Ami ott kucorog a pénztárgép alatt. De jött a gengszter pisztolyával...

Koala vagy panda?
A koala betépett, a panda alapból hülye állat. Nekem egyik se hiányzik majd 10 év múlva. Csak persze biológus szemmel értékes fajokként. Nagyjából annyira szeretem őket, mint a moát vagy a mauritiusi dodót.

Virág vagy fa?
Tévedtem, ez hülyébb kérdés.
Fa.

Busz vagy vonat?
Busz. A vonat zakatol és nemkúl. Illetve nem kell olyan messzire járnom, hogy vonatozzak miatta.

Metro vagy villamos?
Zoránnak csak a jóval későbbi dalait szeretem. A villamos ismerősebb. De a metró gyorsabb. Pesten inkább metró, itthon nem.

Cola vagy fanta?
Gyömbér, yeah.

Rózsaszín vagy fekete?
Szerintem nem létezik ember, aki a rózsaszínt választaná. Nem.

Ló vagy bárány?
Ló...

Melyik volt a legnehezebb kérdés?
Nehéz egyik se volt, inkább hülye.

Mit hallgatsz most?
HIM - Wings of a butterfly. Íggyó.

Mennyi az idő?
11.16 Rávertem Koppányra.

Tisztára mint a Hermanban. Ott tizedikben, vagy tizenegyedikben volt félévkor, hogy Levente is és én is négyest kaptunk töriből, valami miatt megszívtuk, volt egy rossz felelés vagy doga, nem is volt olyan vészes. Ami igazán bosszantó volt, hogy olyanok, mint Toka, ötöst kaptak, és ez felhúzott.

Most meg humánerőforrásból jártam így: sokkal többet tanultam, mint Balázs, és éppen kettest kaptam, ő meg ötöst. Basszus, nem is csak sima ötöst, hanem megajánlott ötöst, így neki már nem kell gyakorlatilag semmit sem csinálnia ebből a tárgyból soha. És még csak nem is mondhatom azt, hogy azért kapott jobb jegyet, mert pofátlanul puskázott, vagy mert többet tanult. Az döntötte el, hogy engem az elején leültetett a tanár az első sorba, és megkaptam a nehéz feladatsort. Neki meg szerencséje volt, könnyebb feladatokat kapott, és hátrébb ülhetett. És ha más betűvel kezdődik a vezetéknevem, vagy más hülye struktúra szerint ültet a tanci, akkor nekem is jó lett volna, mert tudtam volna én hármasra vagy négyesre is. Innye, no.

És egyébként megjelent a Bon Jovi új albuma, márpedig a Supernatural 3x16 óta tudjuk, hogy Bon Jovi rocks… on occasion.

Ciki zenék

Sok olyan ismerősöm van, igazából az elsöprő többség, aki zenei ízlés alapján, egy kifinomult hetedik érzék segítségével egy-egy szám vagy előadó alapján képes mindenkiről megmondani a valódi személyiségét (többnyire hogy mekkora tirpák paraszt ogre az illető), minimum olyan pontossággal, mint a tévés telepata-orvos. Ha elhangzik egy zenekar neve, akkor rengetegen hajlamosak gúnyosan felnevetni és elsorolni a tucatszor, másoktól is hallott, azonban természetesen teljesen egyéni, és nyilván lehúzó véleményt. Tömör gyomornedv két mondatban, amivel nem főleg a zenészeket bántják, nem is érdekes mivel nem hallják, hanem azt, aki képes arra hogy ilyen szennyet hallgat. Ahelyett hogy csutkán nyomatná a Tiestót. Vagy a Pokolgépet, stílusa válogatja. (semmi bajom egyikkel sem, Tiestót is csak azért emlegetem sokat, mert ő a leghíresebb dj, akit ismerek)

Most felsorolom a ciki zenéket, amelyek azonban szerintem tök jók:

- Survivor - Eye of the tiger (utánozhatatlan és nem lehet megunni)

- a Genesis akkor, amikor már Phil Collins énekelt, csak sznobok állítják, hogy Peter Gabriellel volt az igazi, én a régit nem is szeretem.

- Hevia, aki spanyol csávó és mégis skót dudával nyomja és mégis jól.

- Hooligans, ami magyar és emiatt egyből mindenkinek fikáznia kell, és mert a dalok jó része úgy van megcsinálva hogy rádióban is lehessen játszani és tömegbázist (:)) adjon a zenekarnak, mindenkinek egyből rá kell vágnia hogy elkurvult álrokkerek mert van olyan számuk amit képes az is végighallgatni aki nem Kárpátiát és Eddát szívott az édesanyja emlőjén keresztül magába. És ha már rávágta, az átlagfikázó nem áll le, hogy meghallgasson egy olyan dalt, amit nem játszott hülyére a rádió, így sosem tudja meg, hogy az elmúlt pár évben olyan összetett zeneiséget röttyintettek össze, amilyet más a környéken sose.

- Zanzibár, amiről ugyanez elmondható azzal a különbséggel, hogy mostanában nagyon ritkán hallgatom őket mert annyira nem is tetszik, de bosszant amikor valaki lehúzza csak azért hogy lehúzza.

- Jason Mraz, aki nyálas és ripacsos, de ettől függetlenül remek előadó aki eszméletlen hangulatot képes csinálni egy szál gitárral és a nagydarab, hawaiinak látszó de valójában kaliforniai dobossal, hogy csak na. Emellett jó a humora, és a koncertjein olyanokat improvizál a Tocával hogy becsinálsz.

- Ákos, aki ugyan olyan kőFideszes mint egy diósgyőri exkohász nagypapa, és olyan nagy arca van mint a Bécsi Kapu, de van mire nagyképűnek lennie mert több tehetsége van a dalíráshoz mint a magyar zeneipar nagy részének.

- Nickelback, by the way, they're Canadians, but we need to forgive.

- Keane, akik meg angolok, ezért menő szeretni őket, de mivel magas a Chaplin hangja, sok embernek ennyi is elég hozzá, hogy azt mondja hogy szar.

- The Killers, akik meg a megtestesült indie-fíling, és éppen ezért képtelen meghallgatni őket a legtöbb ember, de nem baj, mert így ráfoghatom, hogy rétegzene. Egyszerűen zseniális!

- Michael Bolton - When a man loves a woman, enélkül a szám nélkül a nyolcvanas évekből nem lettek volna kilencvenesek.

- AC/DC - You shook me all night long, Boston - Don't look back, Styx - Renegade, Kansas - Carry on my wayward son, és zenekaroknak ezek csak a legjobb számai, de olyat tettek a klasszik rock asztalára hogy csak úgy puffant.

- Itt sorolom még fel a véleményt, hogy szerintem a Coldplay régi albumain a legtöbb dal rémesen unalmas, egyszerű, egysíkú, számomra hallgathatatlan.

- Lifehouse, ami egy amerikai kis banda, egy ál-rokker társaság, karcos hangú, keménykedő énekessel és olyan egyöntetű diszkográfiával, mintha nem évek munkája lenne, hanem egy album, csak jó sok dallal, mert mindegyik egy kaptafára készült, ennek ellenére tetszik, mert keményen nyomja a kopasz billentyűs, a karcos hang jól áll az énekesnek, és látszik hogy nem tegnap óta zenélnek együtt. Ennek ellenére az Everything hat percéből az első három egy nyávogás, ezt elismerem.

- The Calling, ami szokásos amerikai tinisztár-banda, a kilencvenes-évekes fílinggel, ennek megfelelően 2004 után nem is hallottam felőlük.

- M.É.Z., akikről fogalmam sincs, hogy kifélék-mifélék, de íres-skótos északi zenét nyomnak sok síppal-dobbal nádihegedűvel, hablatynyelven, ál-akcentussal, de mindezek ellenére élvezetes.

- Mika, akinek szép magas hangja van és gyerekdal-stílusú számai, szóval a kopasz turultetkós pszeudo-fasiszta gárdista és a ciklámen izompólós tüskehajú muszklimiska, a legnagyobb egyetértésben, karöltve fejel le bárkit, aki utal rá, hogy hallgat ilyesmit.

- Fall out boy, akik álpunkok, hangsúlyozottan nem emósok csak emó-sminkesek, szóval a marketingjük elcseszett, de az elmúlt évek egyik legkúlabb lemezborítójával jöttek ki egy olyan albummal, ami kötelező mindenkinek, aki szereti a zenét és a zene alatt nem Josh és Juttát meg Tiestót ért.

- Tátrai Band és Charlie szólóban szintén ciki, elsősorban persze mert magyar, és ami magyar az a legtöbbeknek eredendően szar. De mivel a zene nem csak másodlagos a dalokban, és a szöveg ezzel egyetértésben megfelelően elbutított és macsós, mindezek mellett pedig mindig legalább három kisestélyis, lehetőleg rövid hajú de szépen csicsergő vokalista nő énekel Karcsi alá; egyet jelent azzal hogy még szarabb a szarnál is.

- Gipsy kings, sajnos ők a nevükkel hozzák a végzetüket, legalábbis ebben az országban, mert ha már csak el is hangzik a nevük, kötelező elővenni a szaftos sztorikat a dúsgazdag cigányvajdáról akit a múltkor láttam, vagy arról hogy kiskoromban milyen szemét tolvaj koszos cigókkal találkoztam és mindegyik csak kárt okozott nekem, mert amelyik nem, az nem is cigány, vagy csak sunyi módon kivár, de ez meg már zsidó jellemző, amivel meg tetézi a bajt. Az senkinek nem jut eszébe hogy a banda olyan dalokat alkotott, amit persze mindenki szeret és ismer.

- És imádom a filmzenéket. A rossz filmek jó zenéit is.

Aki meg beszól, azt lefejelem. Mármint így, virtuálisan. Egyébként meg várom a véleményeket.

több dolog

Nagyon sokszor szeretnék elmenni innen és csak úgy menni a világba végtelen mezőkön, erdőkön keresztül, át hegyen-völgyön, úgy menni hogy csak akkor találkozzak emberekkel, amikor muszáj, és közben végig zenét hallgatni, de hallani a természet hangjait is.

Aztán nagyon szeretnék még elmenni valami durva katonai kiképzésre is, bazinagy puskákkal célba lőni, és nehéz akadálypályákon végigrohanni szakadó esőben, vagy a hajnali párától vizes fűben kúszva.

De a legeslegjobban repülni szeretnék. Rengeteget, fel olyan magasra, ahol már fáznék, és csak akkor jönni le, amikor már nem bírok tovább ott maradni.

 

Az előbb írtam egy gyenge féloldalas elmélkedést a boldogságról, feltettem egy csomó kérdést, de mire a végére értem, mindet megválaszoltam. Ja, és én az élet értelmét is tudom hogy mi. Ha nem tudná mindenki, aki olvas, hogy milyen klassz vagyok, csomót kellene írnom róla, hogy mennyire klassz vagyok. Így szerencsére tudjátok. :D

Ez a Windows Live Writer meg nagyon fasza. Az alábbi képen pl. a házunk látható, a gombostű a szobám helyét jelzi a házon belül. A kettes kép pedig a Semmelweis Ignác kórház Bőrgyógyászati osztályának épülete, a gombostű pedig a kórterem, ahol én voltam. A második emeleten.

360°

Aztán nagyon bírtam még a koncertet is. Az igazán legfantasztikusabb a dologban az volt, hogy mindhármunknak ez volt az első alkalom, és rögtön ilyen marhajó helyünk volt. Ugyanis Dénes rábeszélt minket, hogy menjünk a szervezett busszal, a magyarokkal, mert az milyen pöpec lesz. Na mármost a sofőrünk egy szánalmas alak volt, akinek még a rendes papírjai sem voltak meg hozzá, hogy átvigyen minket a határon, éppen hogy sikerült. De a legdurvább az volt, hogy amikor a koncert után ketten késtek húsz percet, a motor már járt. És vidáman újságolta hogy az előző alkalommal három embert hagytak Zágrábban, szóval a statisztika javul!

Na mindegy, a lényeg hogy busszal mentünk, korán odaértünk, hamar kinyitották a kapukat, mi rohantunk mint a hülyék, és az első sorban álltunk végig. Mondjuk nem mindenki, a legtöbben ültek, én álltam mert keménycsávó vagyok (és éppen meg voltam sértődve mindenkire). Iszonyatos tolongás, verekedés volt a helyekért, komolyan őrizni kellett a miénket, az egyetlen megoldás az volt hogy mindenki leült és amennyire tudott, elterpeszkedett. De én nem, mivel meg voltam sértődve, ezért álltam, és meg is szívtam. De akkor is nekem volt igazam. Az elő-előzenekar király volt, ők voltak azok, de élőben sokkal erőteljesebbek voltak, és az énekes hangja is keményebb volt (ez így egészen pocsék). Aztán a Snow patrol, ami nagyobb név, de hangulatban nem hozták azt, amit az órák, én személy szerint el is mentem szívrohamot kapni az erősítők miatt alattuk, és csak a legvégére sikerült visszaverekednem magam az első sorba, de azt is olyan elképzelhetetlen tortúra után, ami külön megérne egy novellát.

Aztán jött a hangszerelés, az Edge Dallas nevű gitárszerelője az egyik magyar lánynak dobta a pengetőjét, a sok fanatikus már ettől majd’ elájult, amikor meg már minden kész volt, és a fények is meg a hangok is azt sejtették, hogy jönnek már, már mi is úgy visítoztunk mint egy pszichiátria kezeltjei. Maga a koncert felejthetetlen volt, főleg hogy Adam Clayton két percen keresztül gitározott tőlünk két méterre, Bono a Beautiful day első versszakát nem messzebb, két-két és fél méterre ülve énekelte el. Larry Mullen is elsétált előttünk, de ő sietett, nem lehetett jó fotót csinálni.

Még másnap is csak félszavakkal tudtunk róla beszélni, én speciel este, amikor apukám vitt haza, akkor voltam képes az első értelmes mondatokat összeszedni róla, annyira a hatása alatt voltam. Megkockáztatom hogy a legnagyobb élményem volt eddig.

Bájos kis kurva

Hazajöttem a kórházból, ahol a kérdéses, de elképzelhető hogy tisztán pszeudo-gyógyszerallergia miatt kellett befeküdni, provokáltak istenesen mindenféle vacakokkal, de egyikre sem duzzadt fel az arcom fogyatékos-kinézetűre, mint októberben. De legalább minden nap elmondhattam hogy nincs is semmi bajom, ennek ellenére természetesen hivatalosan ki sem tehettem a lábamat az épületből mert ugye mi van ha a parkban sétálgatva kapok egy olyan masszív anafilaxiás sokkot, hogy a maradékon és az adófizetők pénzén vett eledelen élő, mégis csontsovány, girhes, szerintem mindenképpen jelentős kísérleti-orvosi beavatkozásokon átesett, kvázi gyakorlásra használt macskák is csak néztek volna mint annak a Bálámnak az a szamara. A fiatal nővérek még úgy-ahogy szimpatikusak is voltak, meg én is az öregeknek, de valahogy nem élveztem a dolgot, folyamatosan mérgelődött fel az agyam. Kezdve azzal hogy múlt hét hétfő reggel nyolcra kellett odamenni, kilenckor már foglalkoztak is velem az ambulancián, de az első szem gyógyszert kedden délután egykor kaptam meg, addig csak… ültem a babérjaimon. Ja, és az az első szem gyógyszer is placebó volt, hátha kamuzok… mondjuk jobban is titkolhatták volna, mint hogy a szinte állandóan a kórteremben hagyott lázlapra is azt írják hogy placebo. Mint a Vészhelyzetben, ott egyszer Pratt doki Obecalpot írt fel.

Mindegy, a négyágyas szobában voltak még ketten, egy nyolcvan éves, meg egy ötvenhárom éves bácsi. És általában védeni szoktam a nőkkel szemben azt a megállapítást, hogy a férfiak sokkal hisztisebbek és amikor betegek akkor csakis mindig a halálukon vannak, de talán a büszkeség mellett ebben engem csak az itthoni példák tereltek erre az útra. Ugyanis amennyi nyavalygást az a két faszi levágott… basszus egy ovis kislány is jobb lett volna. És talán társaságnak is. Na mindegy, most a hisztin hisztizek, remélem mindenki érzékeli ezt a művészien kiforrott öniróniás-iróniát. Ja, meg megbámultunk egy Opel Insigniát, és még mindig tetszik. Az idősebb bácsi ma reggel, amikor felébredtem, akkor mondta, hogy így nézek ki. Mint egy bájos kis kurva… De a legdurvább a dologban hogy komolyan nem sértésnek szánta.

De egyébként megnéztem a HIMYM mind a négy évadát (megint), a Heroes harmadikját is (megint), és minden, a laptop merevlemezén lévő filmet is a Schindler listája kivételével, mert arra nem tudtam rászánni magam. Net meg lett volna a másik kórteremben, ahová először tettek, de ahol utána végig voltam, már nem… szívás. Ja, olvastam is természetesen, vicceket is, és olyan sokat volt a fülemben a fülhallgatóm, hogy egészen ráuntam, pedig nem gondoltam eddig hogy lehetséges az ilyen.

Majd a későbbiekben, amennyiben lesz kedvem további izgalmatos sorozatelemzések várhatók, amelyek nyilván egyedül engem érdekelnek.

Addig is pápá.

Supernatural/Odaát

Igen, gyerekek, elég nagyok vagytok hozzá, hogy megtudjátok. Ez a kedvenc sorozatom. Témáját meglehetősen nehéz behatárolni, az évadok múlásával ez is sokat változott. Kezdetben leginkább az passzolt rá, hogy tinihorror, a heti egy szörny felosztással, de az évek múlásával, és azzal, hogy Eric Kripke, a fő fej egyre több szabad kezet kapott, sokkal sötétebb, komolyabb hangvételű műsor lett. Okkult dráma. Szeptemberben kezdődik az ötödik évad, jelen állás szerint az utolsó, de rebesgetnek híreket, hogy a főszereplők aláírnának egy hatodikra is… én reménykedem.

A CW nevű csatornán megy az Egyesült Államokban, ami az öt nagy, ingyenes országos adó (network) közül a legkisebb, leggyengébb és legcsóróbb, így kevés saját készítésű műsora van, és őket is állandóan baszogatják hogy költsenek kevesebbet, pl. a kedvenc színésznőmtől is így kellett megválni a harmadik évad után.

A színészek nem az ismeretlenségből tűntek elő, a maguk módján mind nagy nevek, a két főszereplő korábban is vitt el a hátán egy-egy sorozatot (Jensen Ackles a Dark Angel második évadának volt a legjópofább karaktere, hát Jared Padalecki meg a Szívek szállodájában volt, mondhatni hogy erős a stílusváltás), és ahogy a cselekmény is egyre komolyabb, komorabb, ők is egyre többet nyújtanak, az első évados bohóckodás és tényleg tinihorrorfilmes klisék után a negyedik évadban legalább annyi dráma van mint vér, és ebben a sorozatban ez nem kis szó. A kisebb szerepekre is sorozatkörökben ismert, nagy neveket szerződtetnek, mindenki jól hozza, amit kell neki, minden passzol; a tesók kocsija, a 67-es Impala magáért beszél, robog és hangos és menő, más nem kell.

Külön szót kell ejteni az epizódokban elhangzó zenékről. Egyszerűen zseniális a választás, mindig beletrafálnak az alkotók, a dalok ütnek akkorát, mint a Lost évadkezdő részeiben a Make your own kind of music vagy a Downtown, azzal a kitétellel, hogy itt sokkal több dal van, és műfajukat tekintve mint a ‘70-es-‘80-as évek klasszikus rock gyöngyszemei, melyek pontosan passzolnak oda, ahol elhangzanak. Az évadzáró részek első pár perce alatt, az addigi történések összefoglalása alatt mindig a Kansas Carry on my wayward son című dala megy, és nem lehet szavakkal leírni, mennyire visszaadja az egész sorozat fílingjét, mennyire passzol a világába.

Egy újabb nagyon jó pont a sorozat mellett a humor. Rengeteget hülyéskednek a színészek is, az írók is sok poént tesznek bele, és ez nagyon is szükséges ahhoz, hogy ne legyen unalmas a sorozat, hogy ne vegyék túl komolyan magukat, mint például a Smallville-el történt, ahol nincs egyetlen épkézláb poén évek óta.

Cselekmény:

Az alapfelállás nem túl bonyolult: van ugye a Winchester família (beszédes név), papa-mama, két kisgyerek, egyikük még baba. Egyik éjszaka furcsa hangok, papa elaludt a tévénél, akkor ki álldogál a kis Sammy bölcsője felett? Igen, egy geciember, az az Azazel, aki az első két évad kvázi főgonosza lesz. Innen már indulás a lejtőn lefelé, mama meghal (a plafonra szegezik, leszúrják, felégetik, nem szép látvány), a gonosz létezik, nem is egy arca van, a sötétben félni kell, igenis, a gyerekek komplett kommandós kiképzést kapnak az exkatona apucitól, és megtanulják, milyen szörnyet hogyan kell kicsinálni. Ugrunk, huszonvalahány évvel később a kis Sammy menő joghallgató, beállít az éjszaka közepén Dean, a nagytesó, a papa eltűnt, szarban a haza. Vonakodva, de vele megy a tesó, és elkezdődik a nagy kaland, ami évekig tart még, de ezt persze később tudjuk meg. A rész végére sem derül ki, hol a fater (egy szellemmel végeznek szerencsésen), Sam visszamegy az egyetemre, otthon friss süti, a nője sehol, ledől az ágyra, csöpög valami a plafonról, na ott a barátnő Jessica, felszögelve, véresen, égve, nabaszki. Dean nehezen kiviszi a tesót a lángoló házból, és amíg a rendőrök-tűzoltók teszik a dolgukat, Sam nagykeményen megtölt egy shotgunt, benyomja a csomagtartóba, sok a dolgunk még… Na jó, hazudtam, az alapfelállás elég bonyolult. 

Innentől az első, és jelentős részben a második évad felállása is ugyanaz, így visszagondolva kicsit unalmas, minden részben egy újabb pokoli teremtményt kell hűvösre tenni, van itt vámpír, wendigo, Kampókéz, szellemek, indián temető szellemei által felhergelt rovarok, vérfarkasok és hasonlók; illetve egy-két részenként egy-egy apró nyom a “Yellow-eyed Demon”, azaz Azazel kereséséhez. Apuci aztán meghal (a főgeci démonnal üzletel: a saját lelkét odaadja neki, így pokolba kerül szenvedni, cserébe a halálosan megsebesült Dean életben maradhat). Közben Samnek nagyon sokat nagyon fáj a feje, később látomásai is lesznek, kiderül, hogy az démon az elején nem csak nézegette őt alvás közben, a vérét a szájába csöpögtette, nyami, ettől furcsa képességei lettek, kiderül aztán, hogy akkoriban sokkal több gyerekkel is ezt tette, egy későbbi nagy cél érdekében, majd összeeresztette őket, hogy a legerősebb közülük a többit hűvösre tegye és ott legyen neki szolgálatkészen. Ez a démoni terv úgy látszik, kiderül a második évad végén, kell egy ember, aki képes kinyitni a pokol kapuját, hogy kiszabadítsa a démonokat a pokolból. Sokkal később jövünk rá, hogy ez a terv sokkalta összetettebb.

Na mindegy, Sam meghal (az egyik ilyen este meglátogatott gyerek hátba szúrja egy marha nagy késsel), Dean feltámasztja, cserébe a saját lelkéért, amiért egy év múlva jönnek el, a harmadik évad fő cselekménye ez, próbálják megakadályozni, bármi áron, persze amellett, hogy a pokol kapuján kiszabadult démonokkal is próbálnak kezdeni valamit, mert rosszalkodnak ők is. Közben, mivel Azazelt fejbe puffantották a minden teremtménnyel végző Colttal, egy Lilith nevű démon lesz a főellenség, aki persze sokkal erősebb és veszélyesebb elődjénél, és micsoda véletlen, ő az, akit meg kell ölni ahhoz, hogy Dean ne menjen a pokolra. A forgatókönyvírók sztrájkja miatt rövidebb, 16 részes harmadik évad végén nem sikerül a terv, Lilith életben marad (mármint olyan démonos értelemben), Dean a pokolra kerül, Sam egyedül marad a furcsa képességeivel, nagy a baj.

A negyedik évad, az eddigi legjobb, újabb lapáttal tesz az egész mizériára, a Koppánynál a Csillagkapunál leírt ellenség-erősségi sorrend itt is megfigyelhető, mivel az első két évadban szellemekkel, vámpírokkal, ilyenekkel kellett szembeszállni, a harmadikban már démonok voltak, akik nagyobb falatot jelentenek, itt azonban már közülük is a nagyágyúkkal kell szembenézni, és hát a másik oldalon nem más van, mint a Mennyország, angyalok meg minden. Bizony, Dean feltámad, összeborulás, mindenki boldog, de senki sem tudja, mi miért van, sokkal később derül ki, hogy itt bizony az Isteni akarat is vastagon benne van a levesben, Lilith konkrétan fel akarja törni a 66 pecsétet, ami ha sikerül neki, akkor Lucifer felszabadul a börtönéből és az ugye nem jó. A probléma ott van, hogy sok száz lehetséges pecsét létezik, és ezek közül elég 66-ot feltörnie és itt az Apokalipszis, ez konkrétan szerepel a Jelenések könyvében is, szóval a bibi nagy, nincs elég katona az összes pecsét védelmére, sajnos annyi lóvé nincs, hogy látványos angyal vs. démon csatákat mutatnának, de néha beszámolnak róla, hogy rosszul áll a mennyei oldal. A két tesó folyamatosan kerül egyre mélyebbre ebben a játszmában, míg Sam a démonokkal, személy szerint egy jó oldalra állt démoncsajszival, Rubyhoz kerül egyre közelebb, addig Dean az angyali seregekkel van, ő a kiválasztott. Ugyanis az első pecsét ő maga volt, a jóslat szerint is ő egyedül az, aki képes megállítani a dolgot. Az évad végére egyre jobban egymás ellen fordulnak a tesók, már úgy látszik, minden elveszett, amikor kiderül: tényleg minden elveszett, mert mind a kettejüket átbaszták mint szart a palánkon, az angyalok nem is akarják megállítani az apokalipszist, a Ruby démon is mégiscsak gonosz, minden a feje tetejére áll, a 66. pecsét sem más, mint Lilith megölése, ami ugye alapból jó dolog lenne, de ezzel elszabadul a Lucifer, amit meg már tisztázott, hogy nem jó.

És itt van vége, kéremszépen, a tesók mégis kibékülnek, ebből a szempontból nem fogunk álmatlanul forgolódni a nyáron, csak hát jön a világvége, amiatt meg de. Ja, és Lucifert az Mark Pellegrino fogja játszani, aki Jacobot a Lostban. Király.

Mostantól, mivel van némi időm is (muhaha), szóval sorozatokról fogok írni, mert ad1. szeretem és sokat nézem őket, ad2. mivel sokat nézek, értek is hozzá, és ad3. mondták mások is, illetve Koppány is most írt.

De én sokkal jobban fogom csinálni, mint ő, és sokkal részletesebben, mint azt korábban tettem.

Ja, spoileres leszek. Én szóltam.

Up, up, and away

Szeretnék úgy repülni, hogy ezt lássam. Ha nem is olyan szupermenesen (aki elég művelt, tudja, hogy itt nyer értelmet a bejegyzés címe), akkor, mondjuk ha pár száz méterrel feljebbről kiugranék. Nyilván ejtőernyővel. Vagy olyan spéci ruhában, amivel lehet repülni nagy magasságban. És utána, nagyon lent kellene csak kinyitni az ernyőt.

Vagy akármivel. Csak ne kellene hülyeségeket tanulni hülye zéhákra. Meg ne essen az eső, legyen melegebb, ne kelljen egy órával korábban kelni, miegymás. Mindig akkor jön rám az írhatnék, amikor ilyen dolgokon akadok fenn és bosszankodok és nyavalygok.

De a kép azért szép, nem? Csak a színvilága nem pont passzol a blogéhoz…

Azért nagyon szeretem a világot.

Nem pöpec?

Vasember

Lécci-lécci!!
Mindenki szavazzon rá!!
Ezen az oldalon látszik, hogy mire, kellene aláírni, ezen meg hogy miért is érdemes.

Awesome

Jó, mondjuk én annyira nem tudok ügyesen ilyen képeket kreálni, de azért szerintem vicces, a nevünk tetszik a legjobban:

A zenekarom első albumának borítója. Az első kislemezes dal klipjét innen lehet letölteni :D (tényleg nézze meg mindenki, az is, aki nem látta a HIMYM 4x14-et) egyszer csinálok egy ilyet én is!

Egyébként az ötletet Koptschektől nyúltam le, de ezt nyilván mindenki tudja.

Átolvastam a korábbi bejegyzéseimet, és két dologra jöttem rá:

1. Sokkal, de sokkal többet káromkodtam, mint szerettem volna.

2. Sokkal, de sokkal többet panaszkodtam és nyavalyogtam, mint szerettem volna.

Ezeknek pedig nem örülök, mert amikor jó kedvem van, azt külön nem írom le, csak amikor rossz van, és mindenki aki csak itt ismer vagy tartja velem a kapcsolatot, azt hiszi, hogy depressziós marha vagyok aki mindenért csak nyíg és panaszkodik. De ezennel kijelentem: szokott nekem jó kedvem is lenni, szoktam vidám lenni és egyébként is. Na.

Elmondom, hogy sikerült minden tárgyat felvenni, ráadásul az előírt 30-nál hárommal több kreditem lesz (remélhetőleg); ami viszont aggasztó, hogy most már nem jár az aláírás, mindenhol meg kell érte küzdeni majd (persze van, ahol a feltétel annyi mint eddig volt, mert nem kötelező, csak egy lehetőség a tanároknak). Kicsit rossz, hogy sok órám lesz olyan értelemben egyedül, hogy se Kitti, se Balázs nem lesznek ott, és nekem kell majd ismerkedni idegenekkel, amitől ugyebár én félni szoktam; de hát ez is kell.

Egyébként meg mindenki nézze meg a Csillagport, nagyon aranyos film.

Na, van már netem

Az internetszolgáltatóm úgy látta, hogy szerinte nem fizettük be a számláinkat, és szó nélkül kikapcsolták az egészet, és csak miután anyukám felhívta őket, akkor volt hajlandó a böngésző kihozni az üzenetet, hogy bizony számlatartozás van, ejnye-bejnye. És végül még nekünk kellett utánajárni, igazolni hogy befizettük, és pluszban fizetni 6 lepedőt, hogy legyenek szívesek visszakapcsolni. Ej, de elégedetlen vagyok velük.

De amikor pár évvel ezelőtt köttettük be, itt (nem írom le a kedves, 5000 lelket számláló nagyközség nevét, nehogy megtudják az emberek az igazi személyiségemet, érted…), szóval itt egyedül az ő szolgáltatásukkal lehetett szélessávú netet nyomni, de azóta persze van más is, szerintem váltani fogunk, hamarosan.

A mai nap másik eseménye, hogy kaptam időpontot Debrecenbe, ahová csak magamat kell elvinni, mert nem lehet itt, Miskolcon vért venni és elküldeni, nekik frissen kell. Szerintem valami elcseszett vámpírközösség sunyi húzása van emögött.

Meg a tárgyakat is tök nehéz felvenni, még hiányzik négy kreditem, de van még idő, majd csak lesz megint üresedés, viszont az már tuti, hogy ebben a félévben a pénteken nem lesz szabadnap, főleg az angol miatt, ami sucks, de lehetne sokkal rosszabb is.

Egyébként pedig rájöttem, hogy szeretem az indie-rockot.

Lófasz a seggébe

Olyan, hogy van két házad egy telken (plusz egy 10 gigás, EISA-konfiguráció-házikó a gyári képpel, de ez nem számít). Szóval két ház, egy telek, egy bejárat, a kapu. És te lecseréled a kapun a kilincset, hogy szebb legyen. Nem b@sz@kodsz a zárral, hozzá se nyúlsz, hagyod az illesztékeket, kizárólag a kilincset kicseréled, és megmondod a kertésznek, hogy a gyepet ezentúl te akarod nyírni. Erre amikor a legközelebb be akarsz menni, a kurv@ kapu nem nyílik, próbálsz mindent, ordibálsz a kertésznek, semmi. Az egyetlen megoldás hogy belépj egyáltalán a telkedre, hogy ledózerolod a kerítést, az egyik házadat teljesen, tele a könyvekkel, képekkel, emlékekkel, feleséggel-gyerekkel. És akkor építhetsz új kaput, és megtanulod, hogy soha többé ne b@szakodj a kilincscsel.

 

Kizárólag erős idegzetűeknek! Nyavalygós, káromkodós bejegyzés.

Én nem akartam semmi rosszat. Én csak pár háttérképet akartam letölteni, amikor eszembe jutott, hogy ugyan miért ne változtathatnám meg a logon-képernyőmet valami menőbbre? És itt kezdődött minden baj. Ha itt abbahagyom, akkor megmenekül oly sok érték. De nem, nekem akadékoskodni kellett, ami odáig vezetett, hogy tök profi módon tulajdonoltam magamévá három system32-mappabeli .dll-fájlt, magamévá tettem őket, felhatalmaztam magam, hogy átnevezzem és újakat rakjak a helyükbe, és kiválasztottam a király képet a bejelentkezéshez. És a következő utasítás az volt, hogy újra kell indítani az egészet, és meglátom, milyen fasza lesz.

Amikor pedig újraindítottam, rengetegszer, de tényleg, komolyan vagy hatszázszor felugrott négy figyelmeztetés, hogy a logon-kép, és a három megújított, spéci .dll-témamódosító fájl kurv@r@ nem windows-kompatibilis, és egyébként is mi a f@szt képzelek én magamról, indítsam újra, javítsam meg telekinetikusan, vagy telepítsem újra a windózt. Persze nem akartam, mivel a merevlemez nagyon hülyén van particionálva, fele-fele a C: és a D:, és persze most volt az, hogy a C: is tele volt rakva. Újraindítom, kéri a BIOS-jelszót, megadom, de a belelépni nem enged az istennek sem, indítja a windowst, ami viszont karattyol tovább, hogy nemnem kicsirigó, ide be nem teszed a lábad, belekontárkodtál a sys32-be, .dll-fájlokkal b@sz@kodt@l, akkor most menjél szépen a büdös pics@ba!

Vagy tízszer indítottam újra, a BIOS-ba nem tud belépni, egyszerűen nem engedi, kéri a jelszót, ugye előtte nem engedhet be, mivel nem adtam meg a jelszót, viszont miután megadtam, akkor meg már lép is a következő lépcsőre, ami meg a windóz indítása, ami meg b@szik elindulni. Közben már benne van a meghajtóban a gyári telepítő DVD, hogy akkor legalább a windózt lehessen frissíteni/javítani/akármit csinálni, de ő b@szott rá, figyelembe se vette, már az arcomat kaparásztam, amikor az x-edik újraindításra egyszercsak megkönyörült rajtam (nem, nem hepiend), és kegyeskedett észrevenni a DVD-t, de persze javítási, vagy akármilyen visszaállítási funkciót nem kínált fel, formázom a C-t és újrakezdem, vagy menjek a sunyiba és hagyjam őt békén. Na, itt gondoltam: vagy megpróbálom még egyszer, de akkor sanszos, hogy megint nem lesz kedve észrevenni a DVD-t, vagy formázom a C:-t.

Én persze elhamarkodottan a második opciót választottam: nem tökölök már ezzel, ami odavész az minden program, de pótolható mind, meg egy csomó-csomó film, de hát majd még egyszer letöltöm.

Oké, ment a formázás, windows telepítése, anyámkínja minden nagyon fasza. És ekkor jutott eszembe: a C: meghajtón nekem nem csak filmek és programok vannak ám! Hiszen milyen lenne az élet, ha ilyen egyszerű lenne. De nem. Lóf@szt Zolika fenekébe. Jó nagyot.

Utólagosan összeszámított veszteségek:

• hosszas állítgatások és optimalizálások minden program területén (hát ez egyáltalán nem tragikus, persze jobb lett volna, ha mondjuk olyankor kell csinálni, amikor direkt én akarom és van hozzá kedvem, de hát ez van);
• kábé ötven nagyon-nagyon jó film, mindegyik válogatott darab (majd máskor letöltöm őket... mondhatnám, ha mondjuk nem most zárt volna be az mp3portál, ami mondjuk szinkronos filmek területén nekem no.1 volt, most kezdhetek torrentezni ilyen perverz társaságokban, hátha megtalálom azokat a filmdrámákat, ami rajtam kívül ritka, ha három embert érdekel magyarul);
• az összes, ÖSSZES fénykép az életemből (szerencsére a családi fotók ki voltak írva korábban DVD-re, és megtaláltam egy karcos, vacak kábé Tesco-minőségű lemezen az enyémek egy nagy részét is, ezért összeteszem a kezem, nem tudom, mit csináltam volna, ha nem így van);
• az mondjuk szerencse, hogy a legfontosabb és legaprólékosabban beszerzett dolgaim, a jegyzeteim, a zenéim, a sorozataim a D: meghajtón vannak, de akkor is.

Ígyhát Zolika utólagosan is egy büszkeségre okot adó méretű lóbránert küld szívből jövő szeretettel annak a tahó szemétnek, aki kitalálta, hogyan szop@th@tj@ meg a jónépet a hülye .dll-fájljaival.  Sőt, annak is, aki kitalálta, hogy a kib@szott témakonfiguráló .dll-fájlok nélkül bizony nem indulhat el a windóz, még csökkentett módban sem, semmilyen módban sem, kapja be, aki így próbálja.

Ja, és a C:-n volt minden, általam valaha megtekintett szexfilm is. Most ezek nélkül hogy maradjak ember a mai világban? Kezdhetem elölről azt is.

És én még korábban elhatároztam, hogy próbálok minél kevesebbet káromkodni így blogon keresztül. Hát rab@szt@m. Elkúrtam. Nem is kicsit. A jó büdös pics@ba, most már komolyan. Nagyon pipa vagyok.

Fél liter

Ennyi banánturmixot toltam be meglepően rövid idő alatt. Persze nem ilyen gyorsan, de azért gyorsan.

Spaceman

Naszóval megvolt az EU vizsga, és tekintettel arra, hogy sokkal többet tanultam rá, mint akár az eddigi vizsgáim közül akármelyik kettőre együtt, nem volt nehéz. Az első sorban ültem, Zozó személyesen hozzám is beszélt (most is beleremegek a büszkeségtől), de mivel minden feladatot nyolcvanmilliószor átolvastam, az egyetlen gondom az volt, hogy jó régóta nem írtam kézzel ennyit, és a fogalmazási készségem is berozsdásodott. Na meg persze olyan rondán írtam, hogy az már bűn. Még magamhoz képest is rondán.

De most legalább kezdődik nekem is a regisztrációs héttel együtt két hétnyi pihenés-olvasás-zenehallgatás-vivalavida. A másik Boleyn lány irtó unalmas, és akit az sem érdekel, hogyan szexel mindenki mindenkivel az angol királyi udvarban, még széles képernyőn, HD-readyben sem, az tényleg ne töltse le, de ha ez meg is történik, akkor meg végképp ne nézze meg. Mostanában egyre igénytelenebbek a történelmi filmek is, régen legalább volt benne egy csomó kardozás meg csata akkor is, ha romantikus film volt. Manapság meg vagy romantikus, de akkor csak az nem alszik el rajta, aki nem is nézi, hanem közben terveli ki a világ meghódítására vonatkozó tervét; vagy a másik eshetőség, amikor nem romantikus, hanem "történelmi, vazze", és akkor folyik a vér, mindenki elárul mindenkit, folyik a vér, a dialógusok az ovis társalgási szintet idézik, és persze folyik a vér. Ez mind persze csak a történelmi filmek nagy részére vonatkozik, vannak manapság is jó kosztümös filmek (pl.?), de a legtöbb pocsék. Nem csak A másik Boleyn lány. Mondjuk jogos a kérdés, hogy mi a túrót vártam, olvastam a tartalmát, nem? Na mindegy. Elismerem, az én hibám is.

A kari levlistán nosztalgikus hangulat terjeng, olyan, mint régen egy megterhelt időszakban a Hermanban, mindenki az utolsó pillanatban könyörög segítségért és kidolgozott tételekért, eddigi vizsgakérdésekért (nem mintha az elmúlt több, mint egy hónapnak nem ez lett volna a lényege); és aki segít, annak megköszönik, aki nem, az menjen el a fenébe, pár ember okoskodik hogy mennyire hülye mindenki rajta kívül és olyan bölcsességeket oszt meg mindenkivel, mint pl. hogyan kell esszét írni a töri vizsgára. Valaki azt kérdezte, hogy most fél év elteltével rájött, hogy őneki nem is kellene a listán lennie, mert Msc-s, és hogyan lehet leiratkozni róla (minden emil alsó sorában ott van a link, hogy ott kell leiratkozni). Szóval én nagyon élvezem :).

Na, mindenki le van hordva éppen, amit ma még nem fikáztam, az a kormány, és a nők. Ezektől meg is kímélek mindenkit tisztelettel.

Ja, és hallgasson mindenki The Killerst, mint ahogy arra ötletesen utal a bejegyzés címe.

Sorozatok, nagy hangvételű bejegyzés

Szeretem a tévésorozatokat. Szerintem egyértelmű. Mert jók. Ettől még kedves ember vagyok. Csak a hülye angoltanár mondta egyszer, hogy ronda amerikai akcentusom van. Talán van benne valami, mert viszonylag ritkák az irodalmi szintű angollal beszélő színész a nagy vízen túl és szintén azok a jó angol sorozatok. Legalábbis én egyet sem ismerek. Szinkronos sorozatokat azért nem nézek, mert: a. Nem trendi, b. Sokszor tényleg sokkal jobb eredetiben, c. Hasznos, d. Türelmetlen vagyok.

És most leírom, hogy milyen sorozatokat nézek, és hogy mennyit. Három kategória létezik a nézés gyakorisága szerint:

 

1. Rendszeresen nézem, amilyen hamar csak lehet: ezeket többnyire az egyesült államokbeli (nem, nem amerikai, az egy kontinens) adás utáni napokban letöltöm, ha türelmetlen vagyok és nem kell tanulni, akkor angol felirattal, ha ki lehet várni a hétvégét, vagy mondjuk minden második szó orvosi szakkifejezés, akkor magyar felirattal. De, és hangsúlyozom, többnyire így van, ezt is a hosszú hétvégéken, ha nem kell tanulni, akkor követem ennyire nagyon, mert rengetegszer 42 percről van szó.

Ilyenek: Supernatural (=Odaát, félelmes-vicces-szörnyes-egyreigényesebbévadrólévadra-néha szomorú. Zsenik készítik.); Smallville (ifjú Superman, néha nagyon ötletes, mostanában inkább igénytelen, remélhetőleg az utolsó, 8. évad tart, ideje lenne befejezni, nagyon szerettem); House (mindenki ismeri, mostanában elég lapos és angolul sokkal jobb); Fringe (idei újonc, vicces-áltudományos-fantasztikus, nagyon-nagyon ötletes); Lost (szigetes, én is szerepelek benne, rengeteg mostakkormiazistenvan? pillanat van benne); Heroes (mutánsos-repülős-időutazós, nagyon idióta és nagyon amerikai, de valamiért szeretem); Terminator – The Sarah Connor Chronicles (John Connor ifjúkora, a második és harmadik film között játszódik, a jelenben, a kis költségvetés ellenére látványos, mostanában unalmas, korai vég fenyegeti az USÁban); Prison break (szökős-rosszarcúbandás, sajnos idén vége lesz, de nekem nagyon bejött, sok áll-leejtős momentuma volt). Szóval sokszor ezek a következő kategóriába esnek, de ha tehetném, aznap megnézném mindet, amint lehet.

 

2. Darálós: ha szünet van, nyári vagy téli, a lényeg hogy sok időm van, magánéletem nem annyi, ilyenkor letöltök fél-egy egész évadokat, és naponta sok részt megnézek egymás után. Ezek nem annyira érdekesek, hogy ne legyen türelmem kivárni mindig a legújabb részt.

Ezek: Life (vicces-komoly nyomozós, van valami bája, amiért nem tudom nem szeretni, és a bűnügyek sokszor nagyon rafináltak); How I met your mother (rövid sitcom, túl rövid ahhoz, hogy egyszerre csak egy részt nézzek meg belőle, de zseniális és sírva röhögős**); Sanctuary (újonc sorozat, nem jósolok neki nagy jövőt, nevetséges és igénytelen, a fő díszletet nem is építették meg, végig bluebox előtt vették fel, de azért jó).

 

3. Elkaszált sorozatok: ezek nem hoztak elég lóvét a tévétársaságoknak, így megszűntek. Ezeket ebből az okból kifolyólag nehéz hetente nézni. Klasszikus sorozatok, és mindig nagyon sajnálom, hogy nem folytatódnak. Az a legutálatosabb, ha egy sorozatot cliffhangerrel* hagynak abba.

Például: Miracles (misztikus-félelmes, nagyon jó témát dolgozott fel jó színészekkel, tetszetős megvalósítással, de 13 rész után meghaltasztották a készítők); Dark angel (verekedős-viccelős-sci-fis-szerelmes, sok nagyon jó színésszel, igényes készítéssel, hiteles szörnyekkel és nagyon király bunyókkal, és Jessica Albával, akiről nem is ez a legjobb kép, de sajnos két évadot élt. Béke poraira.).

 

 

……………………………………………………………………

*= valami nagyszerű és váratlan fordulat, ami minden szereplő életére kihat és mindent megváltoztat… és hogy mi történik, megtudható jó esetben a következő évadban. Ez lehet egy hurrikán, valaki halála, mindenkiösszeveszikmindenkivelésállabál-szituáció.

**= nem szomorú és vicces egyszerre (bár sok ilyen is van benne), hanem annyira vicces, hogy kicsordul az ember könnye tőle, hej.

Fiaskó

Tegnapelőtt este, miután meguntam az EU-t, úgy döntöttem, hogy blogot fogok szépíteni, lehet csodálkozni, ez lett belőle. Igazából csak a fejléc-kép változott meg, meg pár apróság. A színeket is át akartam variálni, de hiába vesződtem vele, egyik kombináció sem tetszett annyira, mint ez, szóval meghagytam. Külön említést érdemel koptcshek, bemapó és Sherpa, akik segítettek, amihez én nem értek (tényleg tök kemény mindenkit nicknevén szólítani a rendes neve helyett).

Naszóval ez lesz egy darabig. Bár a kép, az egyetlen nagy dolog, ami új, még nem biztos; lehet hogy lecserélem.

Tegnap egész nap még a vacak EU-val foglalkoztam, erre ma hajnali negyed négykor felkeltem inni, és onnantól kezdve nem tudtam visszaaludni, és a legfurább az volt benne, hogy egyáltalán nem az idegességtől, csak úgy, nem tudtam visszaaludni. Ennek eredményeképp a vizsgára tiszta álmosan és fáradtan érkeztem, de még ez sem lett volna baj. A baj az volt, hogy (röpke fél órás ültetés után) olyan feladatsort kaptam, amihez hozzá sem tudtam szagolni szinte, mert ez tiszta új volt, nem úgy, mint mindkét oldalamon az A csoporté, aminek minden feladata megvolt (a másik öttel egyetemben), és mivel azokat szépen megtanultam, ötöst tudtam volna írni belőle. De nem, nekem az új sor jutott, a kettesért is csak reménykedni tudok. Ha egyszer átnézem a ‘70-es éveket, már nem marad üresen a 11 pontos feladatom, ha egyszer átfutom a déli bővítést, hibátlanra csinálom azt is, de nem. Nekem pont oda kellett ülni.

Még a Tigris színre lép sem tudott felvidítani. Erre hazajöttem, és pár apróság miatt javult meg a kedvem. Viszont hulla fáradt vagyok.

Holnap három (15.00) és háromtíz (15.10) között lehet megtekinteni a dolgozatokat, aki utána kérdezősködni mer, egy jegy mínuszt kap. “Persze sokaknak ez olyan eredményre vezetne, ami a magyar oktatásban nem is létezik.”* Mondta, miután kábé 30-40 embernek beírta a karót, azoknak az észlényeknek, akik csak eljöttek megpróbálni, de amint meglátták a feladatsort, inkább nem pazarolták Tanár úr drága idejét.

Ha nem lenne, akkor ezt az embert ki kellene találni.

…………………………………………………………………………………

*=nem szó szerint, de nagyjából ezt mondta a tanár

Nehéz időszakon leszek túl hétfőre, akkor lesz az utolsó vizsgám, most is arra kellene tanulnom, de sokkal fontosabb és értelmesebb dolgaim is vannak most, mint pl. ez a bejegyzés.

Meg hogy letöltsem a sorozataimat. Meg hogy bámuljak ki az ablakon a latyakos szemét időbe, csak ne kelljen tanulni ezt a vackot.

A mikrót is elcsesztem, nem is kicsit, nagyon. Amiatt még mindig nagyon haragszom magamra, és ezzel kapcsolatban gondoltam bele, hogy még azokra az emberekre is, akik a világon eddig a legszemetebbek voltak velem, sosem tudtam tartósan haragudni. Annyira tartósan sem, hogy egy napig kitartott volna, pedig szerintem lett volna okom megnyújtani, de egyszerűen nem ment sosem. Amikor erre először rádöbbentem, azt mondtam, hogy milyen jó, milyen kedves és megértő ember vagyok, (ami persze igaz), de aztán kiderült, hogy ez tök rossz. Igazán összeveszni sem tudok senkivel, mert ha rámmosolyognak, akkor rögtön nem is vagyok  dühös már. Egyből, egy pillanat alatt. Volt olyan, hogy mielőtt találkoztam valakivel, fél napig azt tervezgettem, hogy milyen jól meg fogom mondani neki, és mielőtt odaértem volna hozzá, egyáltalán nem is akartam beolvasni neki.

Na de ennek az a köze a mikróhoz, hogy magamra meg hogy milyen b@lf@sz voltam, kétszer is, simán tudok haragot tartani. Nem bocsátottam meg magamnak egy kicsit sem, és nem találok mentségeket, mivel hogy nincsenek is. Sem enyhítő körülmények. A vádlott bűnös. Tíz év kenyéren és vízen. Már Jack Bauer sem segíthet. Vége.

They’re back.

A bolgár Petőfi

Azért a munka vicces is.
Kazincbarcikán van Hriszto Botev tér, tudjátok, a bolgár Petőfiről elnevezve. Miskolcon meg van utca, ami Zamenhof.

Ma hosszú napom volt, elfáradtam.
Egy ismerősöm a buszon, és előtte, a megállóban negyed óráig győzködött, hogy mennyivel jobban járnék, ha nem közgázt tanulnék, hanem ilyen-olyan geológus-mérnököt, aki azt keresi, hogy hol van földgáz, meg olaj, és történeteket mesélt, hogy milyen keresett szakemberek, és külföldön méginkább, és egyébként is, egy irodában akarok-e leragadni. És a nagyja butaság volt annak, amit mondott, de az, hogy tényleg irodában, az húzós. Most, hogy rendszeresen dolgozom, és irodában, és számítógéppel, tudom, hogy sokkal rosszabb, mint gondoltam, és eltöprengtem, hogy képes lennék-e egész felnőtt életemet ilyennel tölteni. És most ott tartok, hogy válságban van a jövőképem, és csak akkor akarok ilyen irodista-könyvelő-revizor-izé lenni, ha
1. Jól megfizetik (az eddig is fontos volt)
2. Jó fejekkel legyek együtt, akikkel lehet közben hülyéskedni, legalább egy kicsit. Mert anélkül még én is begolyóznék, pedig tudvalevő, hogy annyira nem vagyok barátkozós és emberszerető.
Remélem el tudom dönteni.

A másik, amit el kell dönteni, az az, hogy felvegyem-e az angolt második félévben, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy fel fogom. Csak akkor nem, ha nem az eddigi csoportommal leszek együtt, mert velük már úgy-ahogy megbarátkoztam, és van csomó jó csaj is.

Kaptam egy ékszert, de túl nagy, hogy hordjam.

Néha van kedvem írni

Eddig főleg az tartott vissza a blogírástól, hogy nem tetszett magának a blognak a kinézete, és mindig azt gondoltam, hogy túl nagy munka lenne mindig csinosítgatni, mert sosem tetszene. De most, hogy hónapok óta meg sem néztem, megtetszett.
Szóval már csak azt kell elkerülni, hogy olyan dolgokat írjak, amilyeneket nem akarok, pl. ma beütöttem a térdem, vagy sikerült a vizsgám. Csak ha az a vizsga fontos volt, vagy a térdem felszakadt, ömlött a vér és majdnem meghaltam.
Szóval mostantól igyekszem leírni azt, amit nincs kedvem elmondani máshogy, vagy magamban tartani.

Én is írok ilyet, most megtetszett. Csak elolvassa valaki.

Kedvenc:

Étel: Nagyi-féle sült krumpli
Ital: holtversenyben a kékszőlőlé és a gyömbérízű szénsavas üdítőital
Alkohol: Baileys
Szín: zöld
Együttes: U2/The Killers
Színész: Christian Bale
Színésznő: ebben tényleg nem tudok dönteni
Film: Deception
Sorozat: Lost, Supernatural, HIMYM, Fringe, Life, és még sokan mások
Szám: most Coldplay - Lost!, de gyakran változik

Hiszel-e...?

Horoszkópban: hülyeség
Istenben: nem akarok megbántani senkit, de ő is
Túlvilágban: nem
Földön kívüliekben: attól függ: a marsi mikroorganizmusokban vagy A Függetlenség napja-csészealjas szörnyekben. Igen és nem.
Magadban: tökre.

Mit gondolsz róla?

Álmok: nagyon jók, de néha elrontja az egész napomat, ha reggel kiderül, hogy nem is volt igaz.
Szerelem: ha nem is a legfontosabb, de az egyik legfontosabb alapfeltétele a boldogságnak.
Élet: a legjobb dolog az életben.
Halál: rettegek tőle, csak nem szoktam mondani. Nem csak a sajátomtól, másokétól is. Hihetetlenül rettegek tőle.
Dohányzás: undorító, unintelligens és engem még zavar is. Hülyeség.
Káromkodás: elég gyakran szükség van rá, mert jól esik az embernek kiadni a feszültségét, de amikor valakinek minden második szava a bazdmeg, akkor már tuskó. Igyekszem nem ilyen lenni.

Egyik-másik:

Vanília - csoki: nehéz, nehéz, de inkább csoki.
Sör - bor: bor.
Szárazföld - tenger: szárazföld, egyértelmű.
Fekete - fehér: fekete.
Hideg - meleg: hideg. Ha abból túl sok van, lehet segíteni, de ha nagyon meleg, akkor nem lehet tenni semmit.
Nap - Hold: Nap. Nagybetűvel.
Állat - ember: mindkettőből van olyan, amit nehéz tolerálni, de az embereknél gyakoribb. Viszont vannak olyanok is, akiket nem cserélnék le a világ minden állatára sem.
Rend - rendetlenség: rend. Kell, hogy legyen.

Közösség:

Szeretsz vásárolni? ruhát nem, mp3-lejátszót és ilyesmiket igen. Élelmiszert inkább igen, mint nem.
Szeretsz emberekkel találkozni? általában nem. Kevéssel.
Hogy jössz ki a környezeteddel? megvagyok.
Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? 2000. szeptemberében.
Szeretsz középpontban lenni? nem.
Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? igen. Főleg, ha én nem vagyok szomorú, de akkor is.
És ha szomorúak? nem.
Milyennek tartanak a többiek? akik nem ismernek, azok nagyképűségből távolságtartónak és idegesítőnek. Akik viszont ismernek, kevésbé idegesítőnek és félénkségből és szerencsétlenségből távolságtartónak.

Előfordult már, hogy:

Ültél már repülőn? igen. Király. Repülőt szívesebben tanulnék meg vezetni, mint autót.
Voltál külföldön? igen. Az is király.
Sírtál mások előtt? Sajnos igen.
Másztál fára? Rengeteget.
Találkoztál már híres emberrel? Egyszer a színházban követtük a színészt, aki Berényi Andrást játssza.
Eltört egy csontod? nem, eddig.
Be kellett feküdnöd kórházba? Kétszer is.
Telefonbetyárkodtál? nem.
Lógtál az iskolából? Nagyon-nagyon keveset. Tényleg nagyon keveset.
Úsztál tengerben? voltam már tengerben, más kérdés, hogy úgy úszok mint egy csiga. Pont úgy. Vagy mint egy kagyló. Vagy mint egy dinoszaurusz. Nem vízben élő, persze.
Voltál templomban? turistaként, hívőként csak egyszer, kiskoromban, de alig emlékszem.
Fent maradtál egész éjszaka? nem is egyszer. Az ilyen veszélyekre én fittyet hányok.
Táborban voltál? kevesebbszer, mint ahányszor szerettem volna. Jók az ilyenek, ha jókkal vagy.
Gondolatban megöltél valakit? nem.

Egyéb:

Jobb, vagy balkezes vagy? természetesen bal.
Mi van az egérpadodon? egy hangya és egy telefonzsinór.
Mi van az ágyad alatt? a szőnyegen kívül, remélem semmi.
Mitől félsz a legjobban? a saját, és hozzám közel álló emberek/állatok halálától.
Mi jár most a fejedben? pisilni kell.
Vannak háziállataid? már nincs.

Múlt:

Akit a legjobban hiányolsz: uhh. A régi, több ember generálta légkört.
Amit a legjobban hiányolsz: ezt a légkört és gimnazista-érzést. De nem betegesen, csak néha jó visszaemlékezni. Akkor ott nem értékeltem ennyire.
Életed legszebb időszaka: passz, több is volt.
Életed legrosszabb időszaka: passz, sok volt.
Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? Ha csak egy kis időre, akkor sok-sok (3-4) ezer évvel ezelőttre, ha élni, akkor igazából mindegy, csak ne legyek rabszolga, és ne legyen valami nagy járvány, és a háború is csak nagykoromban. Elmennék katonának.
Egy dolog, amit megbántál: nem egy van. Leginkább... hogy sosem tanultam franciára.
Egy dolog, amit elfelejtenél: ilyen is sok akad. Nem tudom.
Mi akartál lenni, ha nagy leszel? tűzoltó, zoológus, erdész, mozdonyvezető, bankigazgató, jegesmedve.

Jövő:

Állás: tűrhető fizetés, tűrhető légkör, tűrhetően sok munka. Nincsenek nagy igényeim.
Házasság: kellene. Valami jó csajjal.
Gyerekek: mindenképpen szeretnék, de hogy hányat, azt arra bízom majd, aki megszüli. Egy db és kb. öt között teljesen boldog lennék, több már necces lenne.
Fiad neve: Szelkup Quarglarens, természetesen. A baj az, hogy nem jó a vezetéknevem, kevés név illik hozzá.
Lányod neve: dettó probléma, nem sok illik hozzá.
Hol fogsz lakni? nem fontos.
Mit fogsz csinálni 20 év múlva? boldogulok, remélem.