Átolvastam a korábbi bejegyzéseimet, és két dologra jöttem rá:

1. Sokkal, de sokkal többet káromkodtam, mint szerettem volna.

2. Sokkal, de sokkal többet panaszkodtam és nyavalyogtam, mint szerettem volna.

Ezeknek pedig nem örülök, mert amikor jó kedvem van, azt külön nem írom le, csak amikor rossz van, és mindenki aki csak itt ismer vagy tartja velem a kapcsolatot, azt hiszi, hogy depressziós marha vagyok aki mindenért csak nyíg és panaszkodik. De ezennel kijelentem: szokott nekem jó kedvem is lenni, szoktam vidám lenni és egyébként is. Na.

Elmondom, hogy sikerült minden tárgyat felvenni, ráadásul az előírt 30-nál hárommal több kreditem lesz (remélhetőleg); ami viszont aggasztó, hogy most már nem jár az aláírás, mindenhol meg kell érte küzdeni majd (persze van, ahol a feltétel annyi mint eddig volt, mert nem kötelező, csak egy lehetőség a tanároknak). Kicsit rossz, hogy sok órám lesz olyan értelemben egyedül, hogy se Kitti, se Balázs nem lesznek ott, és nekem kell majd ismerkedni idegenekkel, amitől ugyebár én félni szoktam; de hát ez is kell.

Egyébként meg mindenki nézze meg a Csillagport, nagyon aranyos film.