Sorozatok, nagy hangvételű bejegyzés

Szeretem a tévésorozatokat. Szerintem egyértelmű. Mert jók. Ettől még kedves ember vagyok. Csak a hülye angoltanár mondta egyszer, hogy ronda amerikai akcentusom van. Talán van benne valami, mert viszonylag ritkák az irodalmi szintű angollal beszélő színész a nagy vízen túl és szintén azok a jó angol sorozatok. Legalábbis én egyet sem ismerek. Szinkronos sorozatokat azért nem nézek, mert: a. Nem trendi, b. Sokszor tényleg sokkal jobb eredetiben, c. Hasznos, d. Türelmetlen vagyok.

És most leírom, hogy milyen sorozatokat nézek, és hogy mennyit. Három kategória létezik a nézés gyakorisága szerint:

 

1. Rendszeresen nézem, amilyen hamar csak lehet: ezeket többnyire az egyesült államokbeli (nem, nem amerikai, az egy kontinens) adás utáni napokban letöltöm, ha türelmetlen vagyok és nem kell tanulni, akkor angol felirattal, ha ki lehet várni a hétvégét, vagy mondjuk minden második szó orvosi szakkifejezés, akkor magyar felirattal. De, és hangsúlyozom, többnyire így van, ezt is a hosszú hétvégéken, ha nem kell tanulni, akkor követem ennyire nagyon, mert rengetegszer 42 percről van szó.

Ilyenek: Supernatural (=Odaát, félelmes-vicces-szörnyes-egyreigényesebbévadrólévadra-néha szomorú. Zsenik készítik.); Smallville (ifjú Superman, néha nagyon ötletes, mostanában inkább igénytelen, remélhetőleg az utolsó, 8. évad tart, ideje lenne befejezni, nagyon szerettem); House (mindenki ismeri, mostanában elég lapos és angolul sokkal jobb); Fringe (idei újonc, vicces-áltudományos-fantasztikus, nagyon-nagyon ötletes); Lost (szigetes, én is szerepelek benne, rengeteg mostakkormiazistenvan? pillanat van benne); Heroes (mutánsos-repülős-időutazós, nagyon idióta és nagyon amerikai, de valamiért szeretem); Terminator – The Sarah Connor Chronicles (John Connor ifjúkora, a második és harmadik film között játszódik, a jelenben, a kis költségvetés ellenére látványos, mostanában unalmas, korai vég fenyegeti az USÁban); Prison break (szökős-rosszarcúbandás, sajnos idén vége lesz, de nekem nagyon bejött, sok áll-leejtős momentuma volt). Szóval sokszor ezek a következő kategóriába esnek, de ha tehetném, aznap megnézném mindet, amint lehet.

 

2. Darálós: ha szünet van, nyári vagy téli, a lényeg hogy sok időm van, magánéletem nem annyi, ilyenkor letöltök fél-egy egész évadokat, és naponta sok részt megnézek egymás után. Ezek nem annyira érdekesek, hogy ne legyen türelmem kivárni mindig a legújabb részt.

Ezek: Life (vicces-komoly nyomozós, van valami bája, amiért nem tudom nem szeretni, és a bűnügyek sokszor nagyon rafináltak); How I met your mother (rövid sitcom, túl rövid ahhoz, hogy egyszerre csak egy részt nézzek meg belőle, de zseniális és sírva röhögős**); Sanctuary (újonc sorozat, nem jósolok neki nagy jövőt, nevetséges és igénytelen, a fő díszletet nem is építették meg, végig bluebox előtt vették fel, de azért jó).

 

3. Elkaszált sorozatok: ezek nem hoztak elég lóvét a tévétársaságoknak, így megszűntek. Ezeket ebből az okból kifolyólag nehéz hetente nézni. Klasszikus sorozatok, és mindig nagyon sajnálom, hogy nem folytatódnak. Az a legutálatosabb, ha egy sorozatot cliffhangerrel* hagynak abba.

Például: Miracles (misztikus-félelmes, nagyon jó témát dolgozott fel jó színészekkel, tetszetős megvalósítással, de 13 rész után meghaltasztották a készítők); Dark angel (verekedős-viccelős-sci-fis-szerelmes, sok nagyon jó színésszel, igényes készítéssel, hiteles szörnyekkel és nagyon király bunyókkal, és Jessica Albával, akiről nem is ez a legjobb kép, de sajnos két évadot élt. Béke poraira.).

 

 

……………………………………………………………………

*= valami nagyszerű és váratlan fordulat, ami minden szereplő életére kihat és mindent megváltoztat… és hogy mi történik, megtudható jó esetben a következő évadban. Ez lehet egy hurrikán, valaki halála, mindenkiösszeveszikmindenkivelésállabál-szituáció.

**= nem szomorú és vicces egyszerre (bár sok ilyen is van benne), hanem annyira vicces, hogy kicsordul az ember könnye tőle, hej.