Lófasz a seggébe

Olyan, hogy van két házad egy telken (plusz egy 10 gigás, EISA-konfiguráció-házikó a gyári képpel, de ez nem számít). Szóval két ház, egy telek, egy bejárat, a kapu. És te lecseréled a kapun a kilincset, hogy szebb legyen. Nem b@sz@kodsz a zárral, hozzá se nyúlsz, hagyod az illesztékeket, kizárólag a kilincset kicseréled, és megmondod a kertésznek, hogy a gyepet ezentúl te akarod nyírni. Erre amikor a legközelebb be akarsz menni, a kurv@ kapu nem nyílik, próbálsz mindent, ordibálsz a kertésznek, semmi. Az egyetlen megoldás hogy belépj egyáltalán a telkedre, hogy ledózerolod a kerítést, az egyik házadat teljesen, tele a könyvekkel, képekkel, emlékekkel, feleséggel-gyerekkel. És akkor építhetsz új kaput, és megtanulod, hogy soha többé ne b@szakodj a kilincscsel.

 

Kizárólag erős idegzetűeknek! Nyavalygós, káromkodós bejegyzés.

Én nem akartam semmi rosszat. Én csak pár háttérképet akartam letölteni, amikor eszembe jutott, hogy ugyan miért ne változtathatnám meg a logon-képernyőmet valami menőbbre? És itt kezdődött minden baj. Ha itt abbahagyom, akkor megmenekül oly sok érték. De nem, nekem akadékoskodni kellett, ami odáig vezetett, hogy tök profi módon tulajdonoltam magamévá három system32-mappabeli .dll-fájlt, magamévá tettem őket, felhatalmaztam magam, hogy átnevezzem és újakat rakjak a helyükbe, és kiválasztottam a király képet a bejelentkezéshez. És a következő utasítás az volt, hogy újra kell indítani az egészet, és meglátom, milyen fasza lesz.

Amikor pedig újraindítottam, rengetegszer, de tényleg, komolyan vagy hatszázszor felugrott négy figyelmeztetés, hogy a logon-kép, és a három megújított, spéci .dll-témamódosító fájl kurv@r@ nem windows-kompatibilis, és egyébként is mi a f@szt képzelek én magamról, indítsam újra, javítsam meg telekinetikusan, vagy telepítsem újra a windózt. Persze nem akartam, mivel a merevlemez nagyon hülyén van particionálva, fele-fele a C: és a D:, és persze most volt az, hogy a C: is tele volt rakva. Újraindítom, kéri a BIOS-jelszót, megadom, de a belelépni nem enged az istennek sem, indítja a windowst, ami viszont karattyol tovább, hogy nemnem kicsirigó, ide be nem teszed a lábad, belekontárkodtál a sys32-be, .dll-fájlokkal b@sz@kodt@l, akkor most menjél szépen a büdös pics@ba!

Vagy tízszer indítottam újra, a BIOS-ba nem tud belépni, egyszerűen nem engedi, kéri a jelszót, ugye előtte nem engedhet be, mivel nem adtam meg a jelszót, viszont miután megadtam, akkor meg már lép is a következő lépcsőre, ami meg a windóz indítása, ami meg b@szik elindulni. Közben már benne van a meghajtóban a gyári telepítő DVD, hogy akkor legalább a windózt lehessen frissíteni/javítani/akármit csinálni, de ő b@szott rá, figyelembe se vette, már az arcomat kaparásztam, amikor az x-edik újraindításra egyszercsak megkönyörült rajtam (nem, nem hepiend), és kegyeskedett észrevenni a DVD-t, de persze javítási, vagy akármilyen visszaállítási funkciót nem kínált fel, formázom a C-t és újrakezdem, vagy menjek a sunyiba és hagyjam őt békén. Na, itt gondoltam: vagy megpróbálom még egyszer, de akkor sanszos, hogy megint nem lesz kedve észrevenni a DVD-t, vagy formázom a C:-t.

Én persze elhamarkodottan a második opciót választottam: nem tökölök már ezzel, ami odavész az minden program, de pótolható mind, meg egy csomó-csomó film, de hát majd még egyszer letöltöm.

Oké, ment a formázás, windows telepítése, anyámkínja minden nagyon fasza. És ekkor jutott eszembe: a C: meghajtón nekem nem csak filmek és programok vannak ám! Hiszen milyen lenne az élet, ha ilyen egyszerű lenne. De nem. Lóf@szt Zolika fenekébe. Jó nagyot.

Utólagosan összeszámított veszteségek:

• hosszas állítgatások és optimalizálások minden program területén (hát ez egyáltalán nem tragikus, persze jobb lett volna, ha mondjuk olyankor kell csinálni, amikor direkt én akarom és van hozzá kedvem, de hát ez van);
• kábé ötven nagyon-nagyon jó film, mindegyik válogatott darab (majd máskor letöltöm őket... mondhatnám, ha mondjuk nem most zárt volna be az mp3portál, ami mondjuk szinkronos filmek területén nekem no.1 volt, most kezdhetek torrentezni ilyen perverz társaságokban, hátha megtalálom azokat a filmdrámákat, ami rajtam kívül ritka, ha három embert érdekel magyarul);
• az összes, ÖSSZES fénykép az életemből (szerencsére a családi fotók ki voltak írva korábban DVD-re, és megtaláltam egy karcos, vacak kábé Tesco-minőségű lemezen az enyémek egy nagy részét is, ezért összeteszem a kezem, nem tudom, mit csináltam volna, ha nem így van);
• az mondjuk szerencse, hogy a legfontosabb és legaprólékosabban beszerzett dolgaim, a jegyzeteim, a zenéim, a sorozataim a D: meghajtón vannak, de akkor is.

Ígyhát Zolika utólagosan is egy büszkeségre okot adó méretű lóbránert küld szívből jövő szeretettel annak a tahó szemétnek, aki kitalálta, hogyan szop@th@tj@ meg a jónépet a hülye .dll-fájljaival.  Sőt, annak is, aki kitalálta, hogy a kib@szott témakonfiguráló .dll-fájlok nélkül bizony nem indulhat el a windóz, még csökkentett módban sem, semmilyen módban sem, kapja be, aki így próbálja.

Ja, és a C:-n volt minden, általam valaha megtekintett szexfilm is. Most ezek nélkül hogy maradjak ember a mai világban? Kezdhetem elölről azt is.

És én még korábban elhatároztam, hogy próbálok minél kevesebbet káromkodni így blogon keresztül. Hát rab@szt@m. Elkúrtam. Nem is kicsit. A jó büdös pics@ba, most már komolyan. Nagyon pipa vagyok.