Lófasz a seggébe

Olyan, hogy van két házad egy telken (plusz egy 10 gigás, EISA-konfiguráció-házikó a gyári képpel, de ez nem számít). Szóval két ház, egy telek, egy bejárat, a kapu. És te lecseréled a kapun a kilincset, hogy szebb legyen. Nem b@sz@kodsz a zárral, hozzá se nyúlsz, hagyod az illesztékeket, kizárólag a kilincset kicseréled, és megmondod a kertésznek, hogy a gyepet ezentúl te akarod nyírni. Erre amikor a legközelebb be akarsz menni, a kurv@ kapu nem nyílik, próbálsz mindent, ordibálsz a kertésznek, semmi. Az egyetlen megoldás hogy belépj egyáltalán a telkedre, hogy ledózerolod a kerítést, az egyik házadat teljesen, tele a könyvekkel, képekkel, emlékekkel, feleséggel-gyerekkel. És akkor építhetsz új kaput, és megtanulod, hogy soha többé ne b@szakodj a kilincscsel.

 

Kizárólag erős idegzetűeknek! Nyavalygós, káromkodós bejegyzés.

Én nem akartam semmi rosszat. Én csak pár háttérképet akartam letölteni, amikor eszembe jutott, hogy ugyan miért ne változtathatnám meg a logon-képernyőmet valami menőbbre? És itt kezdődött minden baj. Ha itt abbahagyom, akkor megmenekül oly sok érték. De nem, nekem akadékoskodni kellett, ami odáig vezetett, hogy tök profi módon tulajdonoltam magamévá három system32-mappabeli .dll-fájlt, magamévá tettem őket, felhatalmaztam magam, hogy átnevezzem és újakat rakjak a helyükbe, és kiválasztottam a király képet a bejelentkezéshez. És a következő utasítás az volt, hogy újra kell indítani az egészet, és meglátom, milyen fasza lesz.

Amikor pedig újraindítottam, rengetegszer, de tényleg, komolyan vagy hatszázszor felugrott négy figyelmeztetés, hogy a logon-kép, és a három megújított, spéci .dll-témamódosító fájl kurv@r@ nem windows-kompatibilis, és egyébként is mi a f@szt képzelek én magamról, indítsam újra, javítsam meg telekinetikusan, vagy telepítsem újra a windózt. Persze nem akartam, mivel a merevlemez nagyon hülyén van particionálva, fele-fele a C: és a D:, és persze most volt az, hogy a C: is tele volt rakva. Újraindítom, kéri a BIOS-jelszót, megadom, de a belelépni nem enged az istennek sem, indítja a windowst, ami viszont karattyol tovább, hogy nemnem kicsirigó, ide be nem teszed a lábad, belekontárkodtál a sys32-be, .dll-fájlokkal b@sz@kodt@l, akkor most menjél szépen a büdös pics@ba!

Vagy tízszer indítottam újra, a BIOS-ba nem tud belépni, egyszerűen nem engedi, kéri a jelszót, ugye előtte nem engedhet be, mivel nem adtam meg a jelszót, viszont miután megadtam, akkor meg már lép is a következő lépcsőre, ami meg a windóz indítása, ami meg b@szik elindulni. Közben már benne van a meghajtóban a gyári telepítő DVD, hogy akkor legalább a windózt lehessen frissíteni/javítani/akármit csinálni, de ő b@szott rá, figyelembe se vette, már az arcomat kaparásztam, amikor az x-edik újraindításra egyszercsak megkönyörült rajtam (nem, nem hepiend), és kegyeskedett észrevenni a DVD-t, de persze javítási, vagy akármilyen visszaállítási funkciót nem kínált fel, formázom a C-t és újrakezdem, vagy menjek a sunyiba és hagyjam őt békén. Na, itt gondoltam: vagy megpróbálom még egyszer, de akkor sanszos, hogy megint nem lesz kedve észrevenni a DVD-t, vagy formázom a C:-t.

Én persze elhamarkodottan a második opciót választottam: nem tökölök már ezzel, ami odavész az minden program, de pótolható mind, meg egy csomó-csomó film, de hát majd még egyszer letöltöm.

Oké, ment a formázás, windows telepítése, anyámkínja minden nagyon fasza. És ekkor jutott eszembe: a C: meghajtón nekem nem csak filmek és programok vannak ám! Hiszen milyen lenne az élet, ha ilyen egyszerű lenne. De nem. Lóf@szt Zolika fenekébe. Jó nagyot.

Utólagosan összeszámított veszteségek:

• hosszas állítgatások és optimalizálások minden program területén (hát ez egyáltalán nem tragikus, persze jobb lett volna, ha mondjuk olyankor kell csinálni, amikor direkt én akarom és van hozzá kedvem, de hát ez van);
• kábé ötven nagyon-nagyon jó film, mindegyik válogatott darab (majd máskor letöltöm őket... mondhatnám, ha mondjuk nem most zárt volna be az mp3portál, ami mondjuk szinkronos filmek területén nekem no.1 volt, most kezdhetek torrentezni ilyen perverz társaságokban, hátha megtalálom azokat a filmdrámákat, ami rajtam kívül ritka, ha három embert érdekel magyarul);
• az összes, ÖSSZES fénykép az életemből (szerencsére a családi fotók ki voltak írva korábban DVD-re, és megtaláltam egy karcos, vacak kábé Tesco-minőségű lemezen az enyémek egy nagy részét is, ezért összeteszem a kezem, nem tudom, mit csináltam volna, ha nem így van);
• az mondjuk szerencse, hogy a legfontosabb és legaprólékosabban beszerzett dolgaim, a jegyzeteim, a zenéim, a sorozataim a D: meghajtón vannak, de akkor is.

Ígyhát Zolika utólagosan is egy büszkeségre okot adó méretű lóbránert küld szívből jövő szeretettel annak a tahó szemétnek, aki kitalálta, hogyan szop@th@tj@ meg a jónépet a hülye .dll-fájljaival.  Sőt, annak is, aki kitalálta, hogy a kib@szott témakonfiguráló .dll-fájlok nélkül bizony nem indulhat el a windóz, még csökkentett módban sem, semmilyen módban sem, kapja be, aki így próbálja.

Ja, és a C:-n volt minden, általam valaha megtekintett szexfilm is. Most ezek nélkül hogy maradjak ember a mai világban? Kezdhetem elölről azt is.

És én még korábban elhatároztam, hogy próbálok minél kevesebbet káromkodni így blogon keresztül. Hát rab@szt@m. Elkúrtam. Nem is kicsit. A jó büdös pics@ba, most már komolyan. Nagyon pipa vagyok.

Fél liter

Ennyi banánturmixot toltam be meglepően rövid idő alatt. Persze nem ilyen gyorsan, de azért gyorsan.

Spaceman

Naszóval megvolt az EU vizsga, és tekintettel arra, hogy sokkal többet tanultam rá, mint akár az eddigi vizsgáim közül akármelyik kettőre együtt, nem volt nehéz. Az első sorban ültem, Zozó személyesen hozzám is beszélt (most is beleremegek a büszkeségtől), de mivel minden feladatot nyolcvanmilliószor átolvastam, az egyetlen gondom az volt, hogy jó régóta nem írtam kézzel ennyit, és a fogalmazási készségem is berozsdásodott. Na meg persze olyan rondán írtam, hogy az már bűn. Még magamhoz képest is rondán.

De most legalább kezdődik nekem is a regisztrációs héttel együtt két hétnyi pihenés-olvasás-zenehallgatás-vivalavida. A másik Boleyn lány irtó unalmas, és akit az sem érdekel, hogyan szexel mindenki mindenkivel az angol királyi udvarban, még széles képernyőn, HD-readyben sem, az tényleg ne töltse le, de ha ez meg is történik, akkor meg végképp ne nézze meg. Mostanában egyre igénytelenebbek a történelmi filmek is, régen legalább volt benne egy csomó kardozás meg csata akkor is, ha romantikus film volt. Manapság meg vagy romantikus, de akkor csak az nem alszik el rajta, aki nem is nézi, hanem közben terveli ki a világ meghódítására vonatkozó tervét; vagy a másik eshetőség, amikor nem romantikus, hanem "történelmi, vazze", és akkor folyik a vér, mindenki elárul mindenkit, folyik a vér, a dialógusok az ovis társalgási szintet idézik, és persze folyik a vér. Ez mind persze csak a történelmi filmek nagy részére vonatkozik, vannak manapság is jó kosztümös filmek (pl.?), de a legtöbb pocsék. Nem csak A másik Boleyn lány. Mondjuk jogos a kérdés, hogy mi a túrót vártam, olvastam a tartalmát, nem? Na mindegy. Elismerem, az én hibám is.

A kari levlistán nosztalgikus hangulat terjeng, olyan, mint régen egy megterhelt időszakban a Hermanban, mindenki az utolsó pillanatban könyörög segítségért és kidolgozott tételekért, eddigi vizsgakérdésekért (nem mintha az elmúlt több, mint egy hónapnak nem ez lett volna a lényege); és aki segít, annak megköszönik, aki nem, az menjen el a fenébe, pár ember okoskodik hogy mennyire hülye mindenki rajta kívül és olyan bölcsességeket oszt meg mindenkivel, mint pl. hogyan kell esszét írni a töri vizsgára. Valaki azt kérdezte, hogy most fél év elteltével rájött, hogy őneki nem is kellene a listán lennie, mert Msc-s, és hogyan lehet leiratkozni róla (minden emil alsó sorában ott van a link, hogy ott kell leiratkozni). Szóval én nagyon élvezem :).

Na, mindenki le van hordva éppen, amit ma még nem fikáztam, az a kormány, és a nők. Ezektől meg is kímélek mindenkit tisztelettel.

Ja, és hallgasson mindenki The Killerst, mint ahogy arra ötletesen utal a bejegyzés címe.

Sorozatok, nagy hangvételű bejegyzés

Szeretem a tévésorozatokat. Szerintem egyértelmű. Mert jók. Ettől még kedves ember vagyok. Csak a hülye angoltanár mondta egyszer, hogy ronda amerikai akcentusom van. Talán van benne valami, mert viszonylag ritkák az irodalmi szintű angollal beszélő színész a nagy vízen túl és szintén azok a jó angol sorozatok. Legalábbis én egyet sem ismerek. Szinkronos sorozatokat azért nem nézek, mert: a. Nem trendi, b. Sokszor tényleg sokkal jobb eredetiben, c. Hasznos, d. Türelmetlen vagyok.

És most leírom, hogy milyen sorozatokat nézek, és hogy mennyit. Három kategória létezik a nézés gyakorisága szerint:

 

1. Rendszeresen nézem, amilyen hamar csak lehet: ezeket többnyire az egyesült államokbeli (nem, nem amerikai, az egy kontinens) adás utáni napokban letöltöm, ha türelmetlen vagyok és nem kell tanulni, akkor angol felirattal, ha ki lehet várni a hétvégét, vagy mondjuk minden második szó orvosi szakkifejezés, akkor magyar felirattal. De, és hangsúlyozom, többnyire így van, ezt is a hosszú hétvégéken, ha nem kell tanulni, akkor követem ennyire nagyon, mert rengetegszer 42 percről van szó.

Ilyenek: Supernatural (=Odaát, félelmes-vicces-szörnyes-egyreigényesebbévadrólévadra-néha szomorú. Zsenik készítik.); Smallville (ifjú Superman, néha nagyon ötletes, mostanában inkább igénytelen, remélhetőleg az utolsó, 8. évad tart, ideje lenne befejezni, nagyon szerettem); House (mindenki ismeri, mostanában elég lapos és angolul sokkal jobb); Fringe (idei újonc, vicces-áltudományos-fantasztikus, nagyon-nagyon ötletes); Lost (szigetes, én is szerepelek benne, rengeteg mostakkormiazistenvan? pillanat van benne); Heroes (mutánsos-repülős-időutazós, nagyon idióta és nagyon amerikai, de valamiért szeretem); Terminator – The Sarah Connor Chronicles (John Connor ifjúkora, a második és harmadik film között játszódik, a jelenben, a kis költségvetés ellenére látványos, mostanában unalmas, korai vég fenyegeti az USÁban); Prison break (szökős-rosszarcúbandás, sajnos idén vége lesz, de nekem nagyon bejött, sok áll-leejtős momentuma volt). Szóval sokszor ezek a következő kategóriába esnek, de ha tehetném, aznap megnézném mindet, amint lehet.

 

2. Darálós: ha szünet van, nyári vagy téli, a lényeg hogy sok időm van, magánéletem nem annyi, ilyenkor letöltök fél-egy egész évadokat, és naponta sok részt megnézek egymás után. Ezek nem annyira érdekesek, hogy ne legyen türelmem kivárni mindig a legújabb részt.

Ezek: Life (vicces-komoly nyomozós, van valami bája, amiért nem tudom nem szeretni, és a bűnügyek sokszor nagyon rafináltak); How I met your mother (rövid sitcom, túl rövid ahhoz, hogy egyszerre csak egy részt nézzek meg belőle, de zseniális és sírva röhögős**); Sanctuary (újonc sorozat, nem jósolok neki nagy jövőt, nevetséges és igénytelen, a fő díszletet nem is építették meg, végig bluebox előtt vették fel, de azért jó).

 

3. Elkaszált sorozatok: ezek nem hoztak elég lóvét a tévétársaságoknak, így megszűntek. Ezeket ebből az okból kifolyólag nehéz hetente nézni. Klasszikus sorozatok, és mindig nagyon sajnálom, hogy nem folytatódnak. Az a legutálatosabb, ha egy sorozatot cliffhangerrel* hagynak abba.

Például: Miracles (misztikus-félelmes, nagyon jó témát dolgozott fel jó színészekkel, tetszetős megvalósítással, de 13 rész után meghaltasztották a készítők); Dark angel (verekedős-viccelős-sci-fis-szerelmes, sok nagyon jó színésszel, igényes készítéssel, hiteles szörnyekkel és nagyon király bunyókkal, és Jessica Albával, akiről nem is ez a legjobb kép, de sajnos két évadot élt. Béke poraira.).

 

 

……………………………………………………………………

*= valami nagyszerű és váratlan fordulat, ami minden szereplő életére kihat és mindent megváltoztat… és hogy mi történik, megtudható jó esetben a következő évadban. Ez lehet egy hurrikán, valaki halála, mindenkiösszeveszikmindenkivelésállabál-szituáció.

**= nem szomorú és vicces egyszerre (bár sok ilyen is van benne), hanem annyira vicces, hogy kicsordul az ember könnye tőle, hej.

Fiaskó

Tegnapelőtt este, miután meguntam az EU-t, úgy döntöttem, hogy blogot fogok szépíteni, lehet csodálkozni, ez lett belőle. Igazából csak a fejléc-kép változott meg, meg pár apróság. A színeket is át akartam variálni, de hiába vesződtem vele, egyik kombináció sem tetszett annyira, mint ez, szóval meghagytam. Külön említést érdemel koptcshek, bemapó és Sherpa, akik segítettek, amihez én nem értek (tényleg tök kemény mindenkit nicknevén szólítani a rendes neve helyett).

Naszóval ez lesz egy darabig. Bár a kép, az egyetlen nagy dolog, ami új, még nem biztos; lehet hogy lecserélem.

Tegnap egész nap még a vacak EU-val foglalkoztam, erre ma hajnali negyed négykor felkeltem inni, és onnantól kezdve nem tudtam visszaaludni, és a legfurább az volt benne, hogy egyáltalán nem az idegességtől, csak úgy, nem tudtam visszaaludni. Ennek eredményeképp a vizsgára tiszta álmosan és fáradtan érkeztem, de még ez sem lett volna baj. A baj az volt, hogy (röpke fél órás ültetés után) olyan feladatsort kaptam, amihez hozzá sem tudtam szagolni szinte, mert ez tiszta új volt, nem úgy, mint mindkét oldalamon az A csoporté, aminek minden feladata megvolt (a másik öttel egyetemben), és mivel azokat szépen megtanultam, ötöst tudtam volna írni belőle. De nem, nekem az új sor jutott, a kettesért is csak reménykedni tudok. Ha egyszer átnézem a ‘70-es éveket, már nem marad üresen a 11 pontos feladatom, ha egyszer átfutom a déli bővítést, hibátlanra csinálom azt is, de nem. Nekem pont oda kellett ülni.

Még a Tigris színre lép sem tudott felvidítani. Erre hazajöttem, és pár apróság miatt javult meg a kedvem. Viszont hulla fáradt vagyok.

Holnap három (15.00) és háromtíz (15.10) között lehet megtekinteni a dolgozatokat, aki utána kérdezősködni mer, egy jegy mínuszt kap. “Persze sokaknak ez olyan eredményre vezetne, ami a magyar oktatásban nem is létezik.”* Mondta, miután kábé 30-40 embernek beírta a karót, azoknak az észlényeknek, akik csak eljöttek megpróbálni, de amint meglátták a feladatsort, inkább nem pazarolták Tanár úr drága idejét.

Ha nem lenne, akkor ezt az embert ki kellene találni.

…………………………………………………………………………………

*=nem szó szerint, de nagyjából ezt mondta a tanár

Nehéz időszakon leszek túl hétfőre, akkor lesz az utolsó vizsgám, most is arra kellene tanulnom, de sokkal fontosabb és értelmesebb dolgaim is vannak most, mint pl. ez a bejegyzés.

Meg hogy letöltsem a sorozataimat. Meg hogy bámuljak ki az ablakon a latyakos szemét időbe, csak ne kelljen tanulni ezt a vackot.

A mikrót is elcsesztem, nem is kicsit, nagyon. Amiatt még mindig nagyon haragszom magamra, és ezzel kapcsolatban gondoltam bele, hogy még azokra az emberekre is, akik a világon eddig a legszemetebbek voltak velem, sosem tudtam tartósan haragudni. Annyira tartósan sem, hogy egy napig kitartott volna, pedig szerintem lett volna okom megnyújtani, de egyszerűen nem ment sosem. Amikor erre először rádöbbentem, azt mondtam, hogy milyen jó, milyen kedves és megértő ember vagyok, (ami persze igaz), de aztán kiderült, hogy ez tök rossz. Igazán összeveszni sem tudok senkivel, mert ha rámmosolyognak, akkor rögtön nem is vagyok  dühös már. Egyből, egy pillanat alatt. Volt olyan, hogy mielőtt találkoztam valakivel, fél napig azt tervezgettem, hogy milyen jól meg fogom mondani neki, és mielőtt odaértem volna hozzá, egyáltalán nem is akartam beolvasni neki.

Na de ennek az a köze a mikróhoz, hogy magamra meg hogy milyen b@lf@sz voltam, kétszer is, simán tudok haragot tartani. Nem bocsátottam meg magamnak egy kicsit sem, és nem találok mentségeket, mivel hogy nincsenek is. Sem enyhítő körülmények. A vádlott bűnös. Tíz év kenyéren és vízen. Már Jack Bauer sem segíthet. Vége.

They’re back.

A bolgár Petőfi

Azért a munka vicces is.
Kazincbarcikán van Hriszto Botev tér, tudjátok, a bolgár Petőfiről elnevezve. Miskolcon meg van utca, ami Zamenhof.

Ma hosszú napom volt, elfáradtam.
Egy ismerősöm a buszon, és előtte, a megállóban negyed óráig győzködött, hogy mennyivel jobban járnék, ha nem közgázt tanulnék, hanem ilyen-olyan geológus-mérnököt, aki azt keresi, hogy hol van földgáz, meg olaj, és történeteket mesélt, hogy milyen keresett szakemberek, és külföldön méginkább, és egyébként is, egy irodában akarok-e leragadni. És a nagyja butaság volt annak, amit mondott, de az, hogy tényleg irodában, az húzós. Most, hogy rendszeresen dolgozom, és irodában, és számítógéppel, tudom, hogy sokkal rosszabb, mint gondoltam, és eltöprengtem, hogy képes lennék-e egész felnőtt életemet ilyennel tölteni. És most ott tartok, hogy válságban van a jövőképem, és csak akkor akarok ilyen irodista-könyvelő-revizor-izé lenni, ha
1. Jól megfizetik (az eddig is fontos volt)
2. Jó fejekkel legyek együtt, akikkel lehet közben hülyéskedni, legalább egy kicsit. Mert anélkül még én is begolyóznék, pedig tudvalevő, hogy annyira nem vagyok barátkozós és emberszerető.
Remélem el tudom dönteni.

A másik, amit el kell dönteni, az az, hogy felvegyem-e az angolt második félévben, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy fel fogom. Csak akkor nem, ha nem az eddigi csoportommal leszek együtt, mert velük már úgy-ahogy megbarátkoztam, és van csomó jó csaj is.

Kaptam egy ékszert, de túl nagy, hogy hordjam.

Néha van kedvem írni

Eddig főleg az tartott vissza a blogírástól, hogy nem tetszett magának a blognak a kinézete, és mindig azt gondoltam, hogy túl nagy munka lenne mindig csinosítgatni, mert sosem tetszene. De most, hogy hónapok óta meg sem néztem, megtetszett.
Szóval már csak azt kell elkerülni, hogy olyan dolgokat írjak, amilyeneket nem akarok, pl. ma beütöttem a térdem, vagy sikerült a vizsgám. Csak ha az a vizsga fontos volt, vagy a térdem felszakadt, ömlött a vér és majdnem meghaltam.
Szóval mostantól igyekszem leírni azt, amit nincs kedvem elmondani máshogy, vagy magamban tartani.

Én is írok ilyet, most megtetszett. Csak elolvassa valaki.

Kedvenc:

Étel: Nagyi-féle sült krumpli
Ital: holtversenyben a kékszőlőlé és a gyömbérízű szénsavas üdítőital
Alkohol: Baileys
Szín: zöld
Együttes: U2/The Killers
Színész: Christian Bale
Színésznő: ebben tényleg nem tudok dönteni
Film: Deception
Sorozat: Lost, Supernatural, HIMYM, Fringe, Life, és még sokan mások
Szám: most Coldplay - Lost!, de gyakran változik

Hiszel-e...?

Horoszkópban: hülyeség
Istenben: nem akarok megbántani senkit, de ő is
Túlvilágban: nem
Földön kívüliekben: attól függ: a marsi mikroorganizmusokban vagy A Függetlenség napja-csészealjas szörnyekben. Igen és nem.
Magadban: tökre.

Mit gondolsz róla?

Álmok: nagyon jók, de néha elrontja az egész napomat, ha reggel kiderül, hogy nem is volt igaz.
Szerelem: ha nem is a legfontosabb, de az egyik legfontosabb alapfeltétele a boldogságnak.
Élet: a legjobb dolog az életben.
Halál: rettegek tőle, csak nem szoktam mondani. Nem csak a sajátomtól, másokétól is. Hihetetlenül rettegek tőle.
Dohányzás: undorító, unintelligens és engem még zavar is. Hülyeség.
Káromkodás: elég gyakran szükség van rá, mert jól esik az embernek kiadni a feszültségét, de amikor valakinek minden második szava a bazdmeg, akkor már tuskó. Igyekszem nem ilyen lenni.

Egyik-másik:

Vanília - csoki: nehéz, nehéz, de inkább csoki.
Sör - bor: bor.
Szárazföld - tenger: szárazföld, egyértelmű.
Fekete - fehér: fekete.
Hideg - meleg: hideg. Ha abból túl sok van, lehet segíteni, de ha nagyon meleg, akkor nem lehet tenni semmit.
Nap - Hold: Nap. Nagybetűvel.
Állat - ember: mindkettőből van olyan, amit nehéz tolerálni, de az embereknél gyakoribb. Viszont vannak olyanok is, akiket nem cserélnék le a világ minden állatára sem.
Rend - rendetlenség: rend. Kell, hogy legyen.

Közösség:

Szeretsz vásárolni? ruhát nem, mp3-lejátszót és ilyesmiket igen. Élelmiszert inkább igen, mint nem.
Szeretsz emberekkel találkozni? általában nem. Kevéssel.
Hogy jössz ki a környezeteddel? megvagyok.
Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? 2000. szeptemberében.
Szeretsz középpontban lenni? nem.
Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? igen. Főleg, ha én nem vagyok szomorú, de akkor is.
És ha szomorúak? nem.
Milyennek tartanak a többiek? akik nem ismernek, azok nagyképűségből távolságtartónak és idegesítőnek. Akik viszont ismernek, kevésbé idegesítőnek és félénkségből és szerencsétlenségből távolságtartónak.

Előfordult már, hogy:

Ültél már repülőn? igen. Király. Repülőt szívesebben tanulnék meg vezetni, mint autót.
Voltál külföldön? igen. Az is király.
Sírtál mások előtt? Sajnos igen.
Másztál fára? Rengeteget.
Találkoztál már híres emberrel? Egyszer a színházban követtük a színészt, aki Berényi Andrást játssza.
Eltört egy csontod? nem, eddig.
Be kellett feküdnöd kórházba? Kétszer is.
Telefonbetyárkodtál? nem.
Lógtál az iskolából? Nagyon-nagyon keveset. Tényleg nagyon keveset.
Úsztál tengerben? voltam már tengerben, más kérdés, hogy úgy úszok mint egy csiga. Pont úgy. Vagy mint egy kagyló. Vagy mint egy dinoszaurusz. Nem vízben élő, persze.
Voltál templomban? turistaként, hívőként csak egyszer, kiskoromban, de alig emlékszem.
Fent maradtál egész éjszaka? nem is egyszer. Az ilyen veszélyekre én fittyet hányok.
Táborban voltál? kevesebbszer, mint ahányszor szerettem volna. Jók az ilyenek, ha jókkal vagy.
Gondolatban megöltél valakit? nem.

Egyéb:

Jobb, vagy balkezes vagy? természetesen bal.
Mi van az egérpadodon? egy hangya és egy telefonzsinór.
Mi van az ágyad alatt? a szőnyegen kívül, remélem semmi.
Mitől félsz a legjobban? a saját, és hozzám közel álló emberek/állatok halálától.
Mi jár most a fejedben? pisilni kell.
Vannak háziállataid? már nincs.

Múlt:

Akit a legjobban hiányolsz: uhh. A régi, több ember generálta légkört.
Amit a legjobban hiányolsz: ezt a légkört és gimnazista-érzést. De nem betegesen, csak néha jó visszaemlékezni. Akkor ott nem értékeltem ennyire.
Életed legszebb időszaka: passz, több is volt.
Életed legrosszabb időszaka: passz, sok volt.
Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? Ha csak egy kis időre, akkor sok-sok (3-4) ezer évvel ezelőttre, ha élni, akkor igazából mindegy, csak ne legyek rabszolga, és ne legyen valami nagy járvány, és a háború is csak nagykoromban. Elmennék katonának.
Egy dolog, amit megbántál: nem egy van. Leginkább... hogy sosem tanultam franciára.
Egy dolog, amit elfelejtenél: ilyen is sok akad. Nem tudom.
Mi akartál lenni, ha nagy leszel? tűzoltó, zoológus, erdész, mozdonyvezető, bankigazgató, jegesmedve.

Jövő:

Állás: tűrhető fizetés, tűrhető légkör, tűrhetően sok munka. Nincsenek nagy igényeim.
Házasság: kellene. Valami jó csajjal.
Gyerekek: mindenképpen szeretnék, de hogy hányat, azt arra bízom majd, aki megszüli. Egy db és kb. öt között teljesen boldog lennék, több már necces lenne.
Fiad neve: Szelkup Quarglarens, természetesen. A baj az, hogy nem jó a vezetéknevem, kevés név illik hozzá.
Lányod neve: dettó probléma, nem sok illik hozzá.
Hol fogsz lakni? nem fontos.
Mit fogsz csinálni 20 év múlva? boldogulok, remélem.