hajnal

Egy nap leforgása alatt a hajnalban észrevett egyszerű orrdugulós náthából eljutottam a gyaníthatóan megint kiújult arcüreggyulladásig, ez tőlem is szép teljesítmény. 

Pont azon a napon, amikor azért maradtam itthon, hogy tanuljak a holnapi pótZH-ra, amit azért kell még egyszer megírnom, mert más javította, mint a múltheti írókét és ugyanolyan tudással nem engedtek át. 

Eleve, könnyítésnek indult a TDK-zók számára, hogy egy héttel később, a rendes pótZH idején lehetett megírni, erre kikaptunk egy nehezebb sort, szőrösszívűbb javító tanárt, és megszoptam, most újra kell írni. Újraírni, hogy megkapjam az aláírást, amivel mehetek vizsgázni szóról-szóra pontosan ugyanebből a tananyagból, ugyanilyen feladatokkal. Kurvasok értelme van.

De legalább tudom már, hogy Anyának egy órát veszek karácsonyra, atyámnak is van ötletem, már csak Ildit kell kitalálni meg a szlovák rokonyokat. De magamnak vettem egy nadrágot és egy inget karácsonyra.

A winchesteremet szerdán egy hónapja adtam le, egy héttel később felhívtam őket, hogy mi a helyzet, közölték velem, hogy ja, elromlott, majd cserélik, legyek türelemmel, keresnek majd. Eltelt három hét plusz egy nap, megint felhívtam őket, először nem is akarták megtalálni a jótállásomat, aztán flegmán megkérdezte a csávó: Ugyanolyat akarok? Faszom ezért jobb helyeken már kártérítést is követelhetnék, és nem csak azért mert basznak kicserélni a cuccot, hanem mert három hónap után ment tönkre a gép, amin a digitális életem egyharmada rajtaveszett.

Lefeküdtem tízkor, direkt korán hogy friss legyek a ZH-n, elbóbiskoltam tizenegyig, onnantól viszont már nem bírtam elaludni. Igen, ezért írok blogbejegyzést háromnegyed négykor. Kicsivel több, mint két óra múlva amúgy is kelni kellene.

Ez elolvasva engem sem érdekel. :)