a szerencsezokni ma is segített

Elég roksztár módon sikerült ma összehozni a vizsgát: eleve egy nappal korábban KTM volt és reggel hatkor feküdtem le. Ma hajnali egykor felkeltem és nem tudtam visszaaludni, egészen reggel hétig, amikor egy órát tudtam mégis, de aztán meg irtóra kellett rohanni hogy elérjem a buszt. Ünneplő cipőben végigrohanni Szirmabesenyőn gyakorlatilag végig jégen kurvajó volt, még jobb, amikor a buszon jutott eszembe, hogy hoppáré, nem raktam be a számológépem, ami számolós vizsgán érdekes lesz. Amikor sikerült leülni, kiderült hogy tollat sem hoztam, azt kölcsönkértem, számolni meg titkosan mobillal számoltam, közben sasoltam észre ne vegye valaki mert megjárom, de azt is sikerült elkerülni. Aztán az összes szakirányos közül három ember mehetett szóbelizni, én is benne voltam, legutoljára mentem és felhúztam hármasra az egyébként szánalmas dolgozatot. Ja, a szóbeli előtt nem tanultunk, való világot néztünk a koliban.

Ez egy fuck yea nap lett, rákkenroll. 

ez megint nem lesz érdekes Leventének

A Supernaturalt az író-készítő-atyaúristene öt évadra tervezte, ennyit meg is csinált tisztességesen, aztán hátradőlt és hagyta hogy a többiek folytassák, mert a csatornának az egyik legnézettebb sorozata, és jó esély van rá hogy erről is annyi bőrt akarnak lehúzni mint a Smallville-ről. Remélem nem így lesz, de meg kell mondanom hogy a gyenge kezdés után irtó jó lett.

Egyrészt a cselekmény milliószor gyorsabban halad, nincsenek heti lezúzandó szörny-epizódok, szinte végig történik valami fontos, mégis van alkalom a vámpírokat lenyakazni, alakváltó-gyerekeket nevelni, voltak tündérek és koboldok, kurvajó lett. Az évad eddigi főgonoszát a 10. részben kicsinálták, és a félévados szünetre is képesek voltak úgy elmenni, hogy azt mondtam a rész végén hogy nabasszameg.

Jó, baszta a csőröm hogy nem volt AC/DC az évadpremier alatt, se Impala, maga a történet is sok tekintetben erőltetett, de mégis tetszetős hogy mertek hozzányúlni a mítoszhoz és nem olyan csillagkapu-kilencedik-tizedik-évados módon, hogy mennek a baszott nagy űrhajóval és felteleportálják az egész bolygónyi népet az ellenfelek pedig gyakorlatilag istenek, tényleg, majdnemmindenható lények. Mert az már nem tetszett.

Hanem úgy babráltak bele, hogy megtartották azt, ami nagyon jó volt, tettek bele olyan újdonságokat amelyek pedig helyettesítik a régieket. Itt is megvolt évadról-évadra a nagyobb-erősebb ellenségek sora, kezdtek egy-egy vámpírral, szellemmel, nyomozgatással, aztán démonokkal harcoltak, aztán beszálltak az angyalok és Lucifer és pont. Ezek fölé már tényleg nem lehetett nagyobbat mondani, úgyhogy nem erőszakolták meg az egészet egy még hatalmasabb szuperellenséggel, hanem az eddigiekkel foglalkoznak más megközelítésből. Fasza lett.

Nem tudom hogy büszke legyek-e, vagy ne.

hajnal

Egy nap leforgása alatt a hajnalban észrevett egyszerű orrdugulós náthából eljutottam a gyaníthatóan megint kiújult arcüreggyulladásig, ez tőlem is szép teljesítmény. 

Pont azon a napon, amikor azért maradtam itthon, hogy tanuljak a holnapi pótZH-ra, amit azért kell még egyszer megírnom, mert más javította, mint a múltheti írókét és ugyanolyan tudással nem engedtek át. 

Eleve, könnyítésnek indult a TDK-zók számára, hogy egy héttel később, a rendes pótZH idején lehetett megírni, erre kikaptunk egy nehezebb sort, szőrösszívűbb javító tanárt, és megszoptam, most újra kell írni. Újraírni, hogy megkapjam az aláírást, amivel mehetek vizsgázni szóról-szóra pontosan ugyanebből a tananyagból, ugyanilyen feladatokkal. Kurvasok értelme van.

De legalább tudom már, hogy Anyának egy órát veszek karácsonyra, atyámnak is van ötletem, már csak Ildit kell kitalálni meg a szlovák rokonyokat. De magamnak vettem egy nadrágot és egy inget karácsonyra.

A winchesteremet szerdán egy hónapja adtam le, egy héttel később felhívtam őket, hogy mi a helyzet, közölték velem, hogy ja, elromlott, majd cserélik, legyek türelemmel, keresnek majd. Eltelt három hét plusz egy nap, megint felhívtam őket, először nem is akarták megtalálni a jótállásomat, aztán flegmán megkérdezte a csávó: Ugyanolyat akarok? Faszom ezért jobb helyeken már kártérítést is követelhetnék, és nem csak azért mert basznak kicserélni a cuccot, hanem mert három hónap után ment tönkre a gép, amin a digitális életem egyharmada rajtaveszett.

Lefeküdtem tízkor, direkt korán hogy friss legyek a ZH-n, elbóbiskoltam tizenegyig, onnantól viszont már nem bírtam elaludni. Igen, ezért írok blogbejegyzést háromnegyed négykor. Kicsivel több, mint két óra múlva amúgy is kelni kellene.

Ez elolvasva engem sem érdekel. :)

Koppány kérésére

Na, írok karácsonyi kívánságlistát, legalábbis ezt vettem ki a dologból. Szóval akarok:

- egy kék farmert, mert a régi tönkrement

- egy nemkék és nemisfekete farmert, mert azok meg vannak, szerintem krémszínű-barnás-khaki lesz

- visszakapni a külső winchesterem, amin már lassan egy hónapja ülnek a kibaszott szervizben

- vissza letölteni mindent, ami rajta volt. Ismétlem: mindent. Bármit.

- egy talicskányi karácsonyi sütit

- eldönteni hogy Daniel Jackson vagy O’Neill akarok lenni

- egy hetet Bosch, vizsgák és kötelezettségek nélkül, felét itthon, felét valahol máshol

- rekonstruálni a zöld halacskás pólómat, amiből évek óta akarok még egyet, vagy hasonlót

- egy helyet ‘Pesten ahol lehet szilveszteri bulizni, ha az A-terv nem jön össze

- kitalálni, mit vegyek a többieknek

- egészségesnek maradni egész télen

- rájönni, miért csinálják azt a sorozatok szinkronjánál, hogy neveket, kifejezéseket teljesen eltérően ejtenek ki az egyes évadok során

- meg hogy miért cserélnek szinkronhangot akkor, ha nem is halt meg a magyar változat munkatársa

És most egy kis más: