Sok olyan ismerősöm van, igazából az elsöprő többség, aki zenei ízlés alapján, egy kifinomult hetedik érzék segítségével egy-egy szám vagy előadó alapján képes mindenkiről megmondani a valódi személyiségét (többnyire hogy mekkora tirpák paraszt ogre az illető), minimum olyan pontossággal, mint a tévés telepata-orvos. Ha elhangzik egy zenekar neve, akkor rengetegen hajlamosak gúnyosan felnevetni és elsorolni a tucatszor, másoktól is hallott, azonban természetesen teljesen egyéni, és nyilván lehúzó véleményt. Tömör gyomornedv két mondatban, amivel nem főleg a zenészeket bántják, nem is érdekes mivel nem hallják, hanem azt, aki képes arra hogy ilyen szennyet hallgat. Ahelyett hogy csutkán nyomatná a Tiestót. Vagy a Pokolgépet, stílusa válogatja. (semmi bajom egyikkel sem, Tiestót is csak azért emlegetem sokat, mert ő a leghíresebb dj, akit ismerek)
Most felsorolom a ciki zenéket, amelyek azonban szerintem tök jók:
- Survivor - Eye of the tiger (utánozhatatlan és nem lehet megunni)
- a Genesis akkor, amikor már Phil Collins énekelt, csak sznobok állítják, hogy Peter Gabriellel volt az igazi, én a régit nem is szeretem.
- Hevia, aki spanyol csávó és mégis skót dudával nyomja és mégis jól.
- Hooligans, ami magyar és emiatt egyből mindenkinek fikáznia kell, és mert a dalok jó része úgy van megcsinálva hogy rádióban is lehessen játszani és tömegbázist (:)) adjon a zenekarnak, mindenkinek egyből rá kell vágnia hogy elkurvult álrokkerek mert van olyan számuk amit képes az is végighallgatni aki nem Kárpátiát és Eddát szívott az édesanyja emlőjén keresztül magába. És ha már rávágta, az átlagfikázó nem áll le, hogy meghallgasson egy olyan dalt, amit nem játszott hülyére a rádió, így sosem tudja meg, hogy az elmúlt pár évben olyan összetett zeneiséget röttyintettek össze, amilyet más a környéken sose.
- Zanzibár, amiről ugyanez elmondható azzal a különbséggel, hogy mostanában nagyon ritkán hallgatom őket mert annyira nem is tetszik, de bosszant amikor valaki lehúzza csak azért hogy lehúzza.
- Jason Mraz, aki nyálas és ripacsos, de ettől függetlenül remek előadó aki eszméletlen hangulatot képes csinálni egy szál gitárral és a nagydarab, hawaiinak látszó de valójában kaliforniai dobossal, hogy csak na. Emellett jó a humora, és a koncertjein olyanokat improvizál a Tocával hogy becsinálsz.
- Ákos, aki ugyan olyan kőFideszes mint egy diósgyőri exkohász nagypapa, és olyan nagy arca van mint a Bécsi Kapu, de van mire nagyképűnek lennie mert több tehetsége van a dalíráshoz mint a magyar zeneipar nagy részének.
- Nickelback, by the way, they're Canadians, but we need to forgive.
- Keane, akik meg angolok, ezért menő szeretni őket, de mivel magas a Chaplin hangja, sok embernek ennyi is elég hozzá, hogy azt mondja hogy szar.
- The Killers, akik meg a megtestesült indie-fíling, és éppen ezért képtelen meghallgatni őket a legtöbb ember, de nem baj, mert így ráfoghatom, hogy rétegzene. Egyszerűen zseniális!
- Michael Bolton - When a man loves a woman, enélkül a szám nélkül a nyolcvanas évekből nem lettek volna kilencvenesek.
- AC/DC - You shook me all night long, Boston - Don't look back, Styx - Renegade, Kansas - Carry on my wayward son, és zenekaroknak ezek csak a legjobb számai, de olyat tettek a klasszik rock asztalára hogy csak úgy puffant.
- Itt sorolom még fel a véleményt, hogy szerintem a Coldplay régi albumain a legtöbb dal rémesen unalmas, egyszerű, egysíkú, számomra hallgathatatlan.
- Lifehouse, ami egy amerikai kis banda, egy ál-rokker társaság, karcos hangú, keménykedő énekessel és olyan egyöntetű diszkográfiával, mintha nem évek munkája lenne, hanem egy album, csak jó sok dallal, mert mindegyik egy kaptafára készült, ennek ellenére tetszik, mert keményen nyomja a kopasz billentyűs, a karcos hang jól áll az énekesnek, és látszik hogy nem tegnap óta zenélnek együtt. Ennek ellenére az Everything hat percéből az első három egy nyávogás, ezt elismerem.
- The Calling, ami szokásos amerikai tinisztár-banda, a kilencvenes-évekes fílinggel, ennek megfelelően 2004 után nem is hallottam felőlük.
- M.É.Z., akikről fogalmam sincs, hogy kifélék-mifélék, de íres-skótos északi zenét nyomnak sok síppal-dobbal nádihegedűvel, hablatynyelven, ál-akcentussal, de mindezek ellenére élvezetes.
- Mika, akinek szép magas hangja van és gyerekdal-stílusú számai, szóval a kopasz turultetkós pszeudo-fasiszta gárdista és a ciklámen izompólós tüskehajú muszklimiska, a legnagyobb egyetértésben, karöltve fejel le bárkit, aki utal rá, hogy hallgat ilyesmit.
- Fall out boy, akik álpunkok, hangsúlyozottan nem emósok csak emó-sminkesek, szóval a marketingjük elcseszett, de az elmúlt évek egyik legkúlabb lemezborítójával jöttek ki egy olyan albummal, ami kötelező mindenkinek, aki szereti a zenét és a zene alatt nem Josh és Juttát meg Tiestót ért.
- Tátrai Band és Charlie szólóban szintén ciki, elsősorban persze mert magyar, és ami magyar az a legtöbbeknek eredendően szar. De mivel a zene nem csak másodlagos a dalokban, és a szöveg ezzel egyetértésben megfelelően elbutított és macsós, mindezek mellett pedig mindig legalább három kisestélyis, lehetőleg rövid hajú de szépen csicsergő vokalista nő énekel Karcsi alá; egyet jelent azzal hogy még szarabb a szarnál is.
- Gipsy kings, sajnos ők a nevükkel hozzák a végzetüket, legalábbis ebben az országban, mert ha már csak el is hangzik a nevük, kötelező elővenni a szaftos sztorikat a dúsgazdag cigányvajdáról akit a múltkor láttam, vagy arról hogy kiskoromban milyen szemét tolvaj koszos cigókkal találkoztam és mindegyik csak kárt okozott nekem, mert amelyik nem, az nem is cigány, vagy csak sunyi módon kivár, de ez meg már zsidó jellemző, amivel meg tetézi a bajt. Az senkinek nem jut eszébe hogy a banda olyan dalokat alkotott, amit persze mindenki szeret és ismer.
- És imádom a filmzenéket. A rossz filmek jó zenéit is.
Aki meg beszól, azt lefejelem. Mármint így, virtuálisan. Egyébként meg várom a véleményeket.